Mi dönti el, hogy egy anya rossz vagy tökéletes?

Létezik tökéletes anya? Létezik rossz anya? Tökéletes vagy, amiért mindennap, akár hóban, fagyban, szélben, szmogban sétálsz a gyermekeddel? Vagy rossz, amiért vágysz egy kis egyedüllétre? Annyit gondolkodtam már ezen…

Tényleg attól lennék tökéletes anya, ha mosás után nem találnék foltot a gyermekem ruháján?
Tényleg az a tökéletes anya, aki sosem veszíti el a türelmét?
Valóban attól tökéletes egy anya, hogy mindig jó a frizurája, illatos és fitt?
Attól lennék igazán tökéletes anya, ha a gyermekem mindig hordozókendőbe tenném, és sosem ültetném babakocsiba?
Valóban az a jó anya, aki sosem hagyja szaladni a lakást?
A tökéletes anya tényleg sosem káromkodik?
Azért kellene rosszul éreznem magam, mert előfordul, hogy nem sétálunk mindennap?
Vagy azért vagyok rossz anya, mert tudok haragudni arra, akinek nem fontos a gyermekem?
Esetleg azért vagyok rossz anya, mert „bezártam” a gyerekem az ifluenzajárvány idején?
Valóban akkor lennék tökéletes anya, ha sosem látnák rajtam, hogy aggódom a csemetémért?
Csak egy rossz anya ad műanyagpalackot a gyermekének 10 ezer forintos játékok helyett?

Csak a rossz anya nem nyeri vissza az alakját néhány héttel a szülés után?
A tökéletes anya mindig 100 százalékon teljesít?
Tényleg csak egy rossz anya mellett történhet baj egy szempillantás alatt?
És tényleg az kell a tökéletes anyasághoz, hogy a napunkban minden percre pontosan történjen?
Nem lehetek tökéletes akkor sem, ha cumit adok a gyermekemnek?
Attól lennék talán rossz anya, hogy nem vagyok oltásellenes?
Egy tökéletes anya sosem fárad el?
Csak egy rossz anyával fordul elő, hogy nem jut eszébe egyetlen mondóka sem?
Tényleg rossz anya vagyok akkor, ha időnként csak egy kis egyedüllétre vágyom?