Így lesz apából egy napra anya
Őt és magad is sajnálod
Hazudnék, ha azt mondanám, ezekkel nem voltam tisztában, mert Zsuzsi mindent elmesél, de megélni megint más. Persze hétvégén is együtt vagyunk, de az is más, mint a hétköznapok. De térjünk vissza Lölőhöz. Azóta is sír. Fura érzés, amikor egyszerre sajnálod azt, akit legjobban féltesz, de vele együtt saját magadat is. Persze őt sokkal jobban. De tudod, hogy ha mindenért egyből felveszed, az sem jó, ezért tipródsz és közben belül üvöltesz. Kifelé csak félhangos szavak jönnek, mert nem akarom, hogy Lölő megijedjen. A nap további része sok játékkal, nevetéssel telt, Zsuzsi is egyre jobban lett, hogy aztán estére 39 fok fölé kússzon a láza. Villő megint a karjaimban alszik el, mint ezelőtt jó pár héttel, és bár mindig a Californicationt dúdolom (nem éneklem, mert azt nem szereti), mégis mindig beválik.
Nem volt kényelmetlen a szerep
Tudom, hogy nevetséges, de hajnal fél egy körül egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha én lennék a felnőtt, a két kis porontyomnak pedig tőlem függne a sorsa. És fura mód nem éreztem magam kényelmetlenül a szerepben. Lehet, hogy a beteges hatalomvágy miatt, de lehet, hogy csak azért, mert fontosak nekem. :)
Fél kettő körül sikerült Zsuzsi lázát 38 alá vinni, elaludtunk. Vége a napnak.
Másnap újra apaként ébredtem és dolgozni mentem. De csak fél napot voltam az irodában.
Hiányoztak... :)
Ezt is ajánljuk:
Mit érezhet egy anya, ha a gyermekét baj éri? Erről is mesélek itt.
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
