Ha férfi lennék, két megálló alatt becsajoznék a kisbabámmal

Mezítláb a hivatalban

És ha már itt tartunk, még jobban elérzékenyülök, ha arra a kis konok fejére gondolok. Igen konokra sikerült ugyanis az az igazolványkép! Merthogy Lölőnek bizony készül a személyije (ne kérdezd, minek egy csecsemőnek igazolvány, de még akár jó is lehet). Már a fotó miatt is megérte. Meg azért is, mert hihetetlenül vicces volt hivatalos ügyeket intézni együtt. Kezdve azzal, hogy mezítláb érkezett a 12-es ablakhoz. Hát, istenem, meleg volt! Aztán jött a fényképezkedés. Maradjunk abban, hogy Lölő nem nagyon értette, mit keresünk mi egy hófehér kabinban, ahol előre kell nézni. Egy kütyüre, aminek semmi értelme, mert nem is nagy, nem is színes, nincs azon semmi érdekes. „Inkább nézem a kint álló apát. De miért nem jön be ő is? Ha rámosolygok, úgyis megszólal, mindig ez van.” És akkor jött a néni a csörgővel (!), aki néhány perccel azelőtt még a papírokat rendezte. És hopp, elkészült a világ legcukibb igazolványfotója! Jut eszembe, annyira bírom, hogy a gyerekek még olyan kis őszinték. Nem csinálnak például ügyet abból, ha ásítaniuk kell, mondjuk egy kormányablakban. Mert miért ne lehetne tíz centisre nyúlt szájjal szemben ülni a hivatali ügyintézővel?! (Én, hülye, automatikusan Lölő szája elé tettem a kezem.) :)