Ha férfi lennék, két megálló alatt becsajoznék a kisbabámmal

Az első névnap, ügyintézés, sütés-főzés és rengeteg dicséret – az eddigi legmozgalmasabb hetet tudhatjuk magunk mögött. Kiderült, hogy egy amúgy félórás séta Lölővel valójában másfél. Tízig számoltam ugyanis azokat a járókelőket, akik megállítottak bennünket. Jó, ígérem, elárulom, hányan kérdezték meg, hogy Lölő fiú-e vagy lány…

Az első lufi

Ma olyan sok mindenről szeretnék mesélni neked! Többek között arról, hogy ez tényleg egy igazán izgalmas hét volt. Megünnepeltük például Lölő első névnapját, pedig, tudod, egyszer már bevallottam, hogy annyira nem rajongok ezen ünnepnapokért. De ez más, elvégre Lölőkéről van szó. Énekléssel és milliónyi puszival indult az aznap (jó, igen, minden nap így indul, sőt, így is folytatódik), és Lölő apukájával eldöntöttük, hogy lufit kap tőlünk a tündéri névnaposunk. Aludt, amikor a kis járművére kötöttük a lufit (nem durranós, attól rosszul vagyok), de amikor felkelt egy nagy mosollyal köszöntötte a fölötte szelíden pattogó kis elefántokat és zsiráfokat. Egyszer arról is írtam neked, hogy mennyire meghatódós vagyok, de az korántsem adja vissza azt az érzést, amit aznap éreztem. Lölő békésen alszik a babakocsiban, mi pedig ketten a férjemmel sétálunk a kislányunk óriásira fújt, névnapi lufijával… Ez maga a Paradicsom!