Legyünk Buddhák, szüntessük meg a vágyainkat! De vajon tényleg jó lesz "vágytalanul"?

Ha folyton sóvárogsz, és gyötrő vágyat érzel elérhetetlen dolgok után, el tudom képzelni, hogy vonzó számodra ez a gondolat, hiszen kiutat mutat a szenvedéseidből, amelyet be nem teljesült vágyaid okoznak.

A sóvárgástól tényleg jó megválni

Igazából ez úgy történik, hogy egyre kevésbé érzel kínzó vágyat dolgok után – ami nem más, mint szenvedés az adott dolog hiánya miatt – így egyre kevesebb frusztráció jelentkezik az életedben. Nem megválsz a vágyaidtól tehát, hanem magasabb szinten vágyakozol. Többé már nem szenvedéssel telve, hanem hittel, bizalommal, örömteli módon. A vágy a Lélek természete. A lélek útjának földi járművei a test és a személyiség, amelyek a tapasztalat szerzés eszközei, és nem ellenségek. A vágy pedig a Lélek eredendő természetének része, az élet hajtóereje.

A lélek vágyakozik, más szóval vonzódik; ez a vonzódás szabja meg utunk irányát. Ennek a tárgya és mikéntje folyamatosan változik, fejlődik a lélek hosszú útja során, még a megvilágosodás elérésén túl is. Ki lehetne erre jobb példa, mint Eckhart Tolle?

Egy eldugott kisvárosban éldegélt éveken át tökéletes elégedettségben és ismeretlenségben – megvilágosodva. Míg egy szép napon megjelent benne egy VÁGY. Persze, nem akármilyen. Vajon filmben szeretett volna szerepelni, vagy állatfarmot akart? Miért ne? Ezek nem rossz vágyak. Van, akinek ez a fejlődés, és az is teljesen rendben van. Minden egyes lépcsőfok a helyén van a kiteljesedés útján. De őt nem ezek hozták lázba.

Mire vágyhat egy „Buddha”? Olvasd el a következő oldalon!

Fotó: gmeyer28.wordpress.com