Hami, fürcsi, dádá, tátá, anuta - Miért lesz a felnőtt hirtelen pösze egy kisbaba közelében?

„Intsél tátát a néninek!”

A múltkor találkoztunk egy anyukával, aki a másfél éves kisfiával éppúgy bevásárolt, mint mi. Lölő ilyenkor peckesen kihúzza magát és teljes testtel előre is dől, majd „beszélgetést” kezdeményez. Nagyon cuki volt a kisfiú is, a gyönyörű, barna szemével csak úgy nézte Lölőt (még jó, hogy nem volt ott apa, aki rögtön elgurította volna egymástól messzire a fiatalokat). Szóval, bevallom, én rögtön „beleszerettem” a kisfiúba. Látva ezt anyuka, meg is kérte őt, hogy „Intsél pápát a néninek!”. Igen, a néni én voltam, váááááá, jó, ez van. De hogy az „intsél pápát” helyett miért nem lehet azt mondani egy gyereknek, hogy „integess, kisfiam”? És ha már megosztod azt is a csemetével, hogy kimozdultok otthonról, akkor miért azt mondod, hogy mentek tátá? Mi az a tátá? A játszótér, a Keleti pályaudvar, nagymama, a szomszéd vagy Pusztaszabolcs? Érted már, miről beszélek?

Vásárlás kicsit másképp

Hát, azért vannak igazán vicces párbeszédek is. Ha, mondjuk, megyünk tátá Lölővel. Ja, mondom: a tátá itt konkrétan a hentest jelenti, ahol lehet kész kajákat is kapni.

Szóval, ha már megváltozott kommunikációról beszélünk, akkor mondom, mi volt eddig.

​- Jó napot kívánok!
- Jó napot! Mit adhatok?
​- Kérek szépen 20 deka csalamádét, két szelet húst és két adag zöldséget.
​- Más lesz?
​- Nem, köszönöm.
​- Jó étvágyat!
​- Köszönöm. (Fizetek.) Viszontlátásra!

Na, és ami most van:

​- Jó napot kívánok! – köszönök a batyumban Lölővel.
- Úúú, de édes! Hú, és milyen szép! Szőke haj, kék szem?
- Inkább zöld.
- Jaj, de szép! Jaj a fiúknak! Mit adhatok?
- Abból a csalamádéból kérnék.
- Nézd már, Juci, azok a szemek! – bök egyet a kolléganőjébe, miközben pakolja a csalamádét, gyakorlatilag már csurig a zacskó.
- Egy kicsit kevesebbet vinnék.
- Ja, rendben. Anyatejes, igaz?
- Igen.
- Látszik rajta. Te, Juci, nézd már, milyen édes! Álmos már, igaz?
- Igen.
- Látom. Egyem meg, ahogy néz… Megzabálom!
- Még abból a húsból is szeretnék.
- Ebből? Mennyit adhatok?
- Két szeletet.
- A legszebbeket adom, hogy finom legyen a tej.
- Köszönöm.
- Mennyi idős?
- 9 hónapos.
- 9 hónapos? Annyira okos tekintete van. Kérsz még valamit? (Itt már átmentünk „tegezőbe”.)
- Még valami köretet is választanék.
- Nézz körül, van minden! Zöldség, többféle krumpli, rizs, de főzelékkel is finom.
- Akkor abból a zöldségből kérek.
- Alszik rendesen?
- Ööö, tessék? Ja, igen.
- Egy cuki baba. Jaj, Juci, a mi gyerekeink már nagy lovak. Más lesz?
- Nem, köszönöm.
- Akkor jó étvágyat és finom tejecskét ennek a kis gyönyörűségnek!
- Köszönjük. (Fizetek.) Sziasztok!

Te, én a vásárlás végére mindig annyira elfáradok, hogy az valami hihetetlen! Amúgy persze annyira jó érzés így betérni valahova és ilyen vidáman kijönni onnan. :)

Látod, egy gyerek azért is jó, mert közelebb hoz téged hozzám, engem pedig hozzád!

Ezt is ajánljuk:

Te készülsz valami különleges dologgal az ünnepre? Megmutatom, mi hogyan várjuk az első „gyerekes” karácsonyunkat!

Fotók: barizsuzsi