Rejtélyes véletlen vagy a sors keze? Így vezet rá az élet a számodra kijelölt útra

A kérdéseimre egy idegen ember felel

Azóta, már többször is átéltem, most mégis a legutóbbit osztanám meg veletek. Ahogy a bácsit hallgatva ittam a szavait, mint szomjas ember a nap hevében, arra gondoltam, megint megtörtént, hogy a bennem felmerülő kérdésekre egy “idegen” ember hozza meg a választ. Nekem pedig nincs más dolgom, mint, hogy észrevegyem és meghalljam. Működik a világban egy tökéletességre és harmóniára törekvő rendező elv. Egy kicsit olyan ez, mint egy kéz, amely segít minket eligazodni és haladni. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor gyermekkorunkban vizet öntöttünk a homokos talajra. Néztük, ahogy szalad lefelé a dombon, és ez nagyon tetszett. Amikor megakadt, mert útját állta egy kő, az ujjunkkal egy kis árkot húztunk, megkerülve a követ, hogy tovább szaladhasson. Akkoriban úgy gondoltam, ennek nem csak én, de a víz is örül.

Szóval ilyen segítő ujj volt aznap a bácsi is. Bennem kérdés volt, benne pedig a válasz. Ez arra is rávilágított, hogy az élet valóban helyez elénk kihívásokat, ami úgy vélem, jól is van így, hiszen általuk értjük meg magunkat és a világot, vagyis tanulunk, fejlődünk. Ugyanakkor, minden esetben ad a kihívásokon való felülemelkedéshez eszközt és külső segítséget is. Az emberek jó része ott hibázik, hogy zárva tartja a szívét, és ezért képtelen meglátni a segítő ujj által elé húzott könnyítőárkot. Csak az akadályra és a nehézségekre koncentrálnak. Így nincs más útjuk, mint a kétségbeesés, az idegeskedés, a stressz.

Nagypapám mindig azt mondta: “ideges ember nincs, csak bolond ember”. Apró gyermekként ezt igaznak fogadtam el, mert a nagypapám mondta, aki rendíthetetlen volt a szememben, de bevallom, akkoriban még nem értettem tökéletesen igazságtartalmát.

Amikor ilyet látok, mindig sajnálattal tölt el. Szánom az ilyen embert, mert olyan kevés kéne az ő részéről ahhoz, hogy boldog legyen és másokat is azzá tegyen. Csak meg kellene nyitnia a szívét, hogy rányíljon a szeme a csodára. Tedd meg magadért te is, hogy észreveszed, amikor a sors keze feléd nyúl és segítséget kínál jó szóval, mosollyal. E.K.

Olvasd el az előző bejegyzést is: A meg nem élt álmok világa, avagy miért nem valósítjuk meg gyerekkorunk vágyait?

Fotók: 4.bp.blogspot.com, journeytohealth.co.nz