A meg nem élt álmok világa, avagy miért nem valósítjuk meg gyerekkorunk vágyait?

Milyen különös. Amikor a világra jövünk, olyan lelkesedéssel és szép álmokkal tesszük. Beleéljük magunkat a megismerésbe, a felfedezésbe. Gyermekként igyekszünk meghatározni, milyennek látjuk és milyennek látnánk szívesen a világot magunk körül. Sőt azt is felismerjük, nekünk mi lenne a szerepünk benne. Mit és hogyan csinálnánk, mivel foglalkoznánk.

A meg nem élt álmok világa

Nos, ez így megy egy ideig, azután történik valami drasztikus és olykor visszafordíthatatlan károkat okozó behatás a szeretteink és a nevelőink irányából: elkezdik lebontani, összetörni az álmainkat. Kezdetben azzal, hogy megmosolyogják, majd azzal, hogy finomabb, vagy erősebb ráhatással elkezdik belénk sulykolni azt, amit ők látnak belénk, amit ők gondolnak olyan választásnak, ami “megéri”.

Persze azért akad olyan szülő is, aki jól kezeli ezt a helyzetet, és valóban szelet fúj a gyermek szárnya alá, és tűzön-vízen át segíti és támogatja őt. Ez a támogatás elsősorban lelki és szellemi támasz kell hogy legyen, és csak ezt követően anyagi jellegű.

Sokakkal beszélgettem már erről, és ezek alapján mondhatom, ha van olyan tüske, amit még felnőttként is magával cipel az ember a szüleivel kapcsolatban, az a sajnálatos megtapasztalás, hogy egyedül volt, nem álltak mellette a céljai elérésében.

Fotó: oneplusone.org.uk