8 cuki babadolog, amitől elolvadok

A kezét, a kezét nézd!

Hetekig tanakodtunk, a családból kinek a kezét örökölte. A hetek múlásával kezdtük gyanítani, hogy nagyon a mi formánkra alakul. Nagyjából a testvérem és az én kezem mixe. (Valamit csak örökölt tőlem is a gyerek…) De hogy pont a külön életet élő kisujjamat, azt nem gondoltam volna! Nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy csak az ujjait tudnám nézni hosszú napokig. Ahány pillanat, annyi mozdulat: amikor hármat mutat, amikor számol, amikor a mutatóujjával „Hé, anya, te ott, adj csak enni!”-t jelez, vagy amikor egyszerre négy ujját próbálja a szájába gyömöszölni. És ehhez a végtelen cukisághoz jön még az is, hogy már hetek óta nézegeti a kezét. Amikor a látóterébe kerül a jobb vagy a bal (vagy egyszerre mindkettő), csücsörít egyet a szájával, és indulhat a kézvizsgálat. (Jaj, olyan nagy már ez a lány!) :)

Ó, azok a lábak!

Kétségtelen, hogy Lölőé az évszázad – ha nem az évezred – legjobb virgácsa! Természetesen abból indulunk ki, hogy tökéletes formájú lábakról beszélünk, amelynek ujjai éppen apró ropi darabokra emlékeztetnek. Imádom közülük a legkisebbet, amire úgy kell vigyázni minden zokni húzásnál, mint a hímes tojásra. Ja, igen, zokni. Na, olyan méretűt eddig még nem láttunk e kerek világon, ami jó lett volna rá. A legapróbb darab is úgy mutat rajta, mintha sportszárat viselne. És az is ritka, amikor mindkettő a lábán marad. Nálunk már ugyanis elkezdődött a "Fél pár zoknik mosása gyermekkorban" című fejezet.