Izzadság, könnyek, Neogranormon - Körbefutottuk a Balatont!

Annyira nem szerettem én futni, de tudtam, hogy jó. Az első szigetkör csak próba volt, a második már kihívás. Vajon tudom-e gyorsabban teljesíteni, mint korábban. Tudtam, négy percet hoztam az egy héttel korábbi eredményen. Mentem újra és újra, hétről-hétre legyőzni a saját korlátaim. Már nem csak az idő számított, hanem a táv is. Jöttek az emelkedőn futások, a lépcsőzés, és az erősítő edzések. Nekem a futás volt a kapudrog a sporthoz, az egészséges kajáláshoz.

Ultrajó Balaton

A volt munkatársaim pedig lelkesen vezettek az úton, sokszor csak egy-egy szigetkörre mentünk ki együtt, idővel aztán versenyekre is járni kezdtünk. Beneveztünk az Ultrabalatonra is. 220 km, tizen vagyunk rá. Mi a Mozdulj! egyesület nevében futottunk – ahogy eddig is, minden évben – akik a fogyatékkal élők támogatását tűzték zászlójukra, ezen belül is nagy szerepet kap a fogyatékkal élők sportolásának segítése.

Galiba Aligán

Hogy egész pontos legyek már tavaly óta 18-an futunk a nevükben (változó összetételben), két rivális csapatnak pedig nem csak a táv leküzdése jelenti a verseny izgalmát. Péntek este érkeztünk meg Aligára, a versenyközpontba, megkaptuk a rajtcsomagot, majd az ilyenkor szokásos utolsó szénhidrátfeltöltés következett, azaz tésztaparti. Diós, mákos, túrós tészta vacsira, utána logisztikai megbeszélés, itt derült ki, hogy a reggeli rajtot követő indulás után nem biztos, hogy visszajövünk Aligára.