Izzadság, könnyek, Neogranormon - Körbefutottuk a Balatont!

Az utolsó kanyar

Zenét váltok, pörgősebb ritmus kell, jóval hat perc felletti km-eket futok. A gatyám kidörzsölte a combom, azt húzgálom futás közben. Egyre jobban zavar, pedig muszáj lenne másra koncentrálni, mert a fájdalom lassítani fog. Magamban üvöltök a zenével, eggyé válok a pillanattal, a lépteimmel, nem érdekel az idő, nem érdekel a táv, csak ez az egyetlen lépés.

Az utolsó kanyarban kiabálnak, 500 méter múlva váltópont! Gyorsítani kezdek, 500 méter semmi! A chipet leveszem a csuklómról, érintem, továbbadom, vizet kapok, nem tudom hol vagyok. Megiszom a vizem, egy adag proteint, a combomra van nálam neogranornom, amit pakolásnál még a párom kinevetett, de most ő is megdícsér. Van három óránk a következő pontig, addig ebédelünk. Köveskál felé vesszük az irányt, egyre kevesebb a sík terep. Az egyik váltóponton a párom úgy dönt, hogy kisdeszkával teszi meg a távot – ő csak kísért minket, de megtetszett neki a lankás szakasz. Nem volt rossz választás, a domboldalról lefelé gyönyörű látványt nyújt a délutáni Balaton képe.