"Drónokkal figyelték, hogy ki szegi meg a karantént" - Interjú egy Dubajban élő magyarral

Hankó Ágnes évek óta az Egyesült Arab Emírségek egyik legnépszerűbb turistacélpontjában, Dubajban él, ahol egy idegenforgalmi iroda vezetőjeként dolgozik. A koronavírus-járvány kinti helyzetértől és a helyi turizmus kilátásairól kérdeztük.

Koronavírus külföldön élő magyarként

A 2020-as év legmeghatározóbb jelensége az új koronavírus-járvány és az ahhoz kapcsolódó globális változások. Habár az egyes országok kormányai különböző Covid-válaszokat adtak a kialakult helyzetre, egy valami tagadhatatlan: a vírus megfékezése miatt az emberiség rutinszerű, tervezhető élete gyökeresen megváltozott. A változások nagyban érintették a munkaerőpiacot is: a külföldön letelepedett magyarok valamint az időszaki vendégmunkások jelentős százaléka költözött vissza Magyarországra - sokan tartósan letelepedtek.

A tavaszi észak-olaszországi krízis központjában, Milánóban értük utol Szerafin Anna magyar modellt, aki hónapokkal ezelőtt mesélt nekünk az ottani példátlan egészségügyi körülményekről. Bár a nyár némi enyhülést hozott a világnak, az ősz közeledtével ismét felfelé ível a járványgörbe világszerte. A második hullám elkezdődött, az egyes országok pedig folyamatosan szigorítják a közösségi érintkezés valamint a külföldre utazás szabályait. Európa egyre engedékenyebb, de nem mindenhol van így a világon: most egy Dubajban élő vállalkozóval, Hankó Ágnessel nyílt lehetőségünk beszélgetni a városban uralkodó állapotokról.

Mióta élsz Dubaiban? Hogyan kerültél a városba?

Legelőször 2010-ben jártam Dubajban, idén májusban volt 10 éve, hogy kikerültem. Előtte Budapesten dolgoztam egy vízi élményparkban, ahol megismerkedtem egy olyan cég munkatársaival, akik kint működtek és szerettek volna kicsábítani az irodájukhoz. Valójában a kalandvágy hajtott, amikor erre a lehetőségre igent mondtam. Amikor leszálltam a repülőgépről, azt éreztem, hogy hazaérkeztem. Beleszerettem a városba, így végül 2013-ban kiköltöztem Dubajba. A turizmusban kezdtem el dolgozni, ma pedig már saját céget vezetek, amit én is alapítottam, ez a Dubaimagyarul.com weboldal, kint pedig Stopover Holiday néven működünk. Világ életemben a turizmusban dolgoztam, ezért egyértelmű volt, hogy kint is ezzel foglalkozom majd, másban nem is gondolkodtam. 2016 óta lettem magánzó, a járvány előtti szezonban közel 4000 utas fordult meg a városban általunk, így mondhatom, hogy eléggé kinőttük magunkat. Jelenleg várakozó álláspontban vagyunk, a turizmusnak sehol nem tett jót a koronavírus.

Az első Dubajba látogatásodkor azt a kifejezést használtad, hogy "otthon éreztem magam". Európai nőként hogyan tudtad ilyen könnyedén elfogadni a helyi adottságokat, közösséget, kultúrát?

Dubaj egy nagyon modern város. Itt nem érzed azt, hogy a helyi kulturális közeg "agyonnyom". Nem erőszakosak, nem erőltetnek rád semmit, nem kell muzulmánnak lenned. Pontosan tudják ők is, hogy egy európai ember életmódja, gondolkodása mennyiben különbözik a sajátjuktól, ehhez pedig igyekeznek alkalmazkodni. A munkám során én is dolgozom különböző közel-keleti nemzetiségekkel, jellemzően férfiakkal, de szerencsére segítőkész és megbízható emberek. Biztos vagyok abban, hogy ha esetleg bármi problémám adódna, akkor bármelyikőjük szívesen segítene nekem. Náluk abszolút érezhető a hagyományos férfi-nő szerep, ahol nagy hangsúlyt kap a segítség, oltalmazás. Abból sem adódott még konfliktusom soha, hogy nőként vagyok egy cég vezetője, akár partnerről, akár beosztottról legyen szó, elfogadják a döntéseimet, az irányításomat.

Ez egy hatalmas, fejlett világváros, ahol sok esetben nem is találkozol arabokkal. A legtöbb ember fejében az él, hogy Dubajban tradicionális, arab ruhás emberek jönnek-mennek az utcán, de ez nem igaz. Rengeteg külföldi él az Egyesült Arab Emírségekben, az ország maximum 10 százaléka helyi lakos. Sosem volt olyan érzésem, hogy én olyan nagy mértékben különböző lennék a többiektől. Itt nincs munkanélküliség, éhezés, mindenki azért jön ide, hogy dolgozzon, pénzt keressen. Egy pakisztáni vagy bangladesi vendégmunkás akár a fizetésének a felét is haza tudja utalni, amellett, hogy ő jól megél Dubajban. Az anyagi megbecsülés, a jólét és a gyönyörű időjárás pedig azt eredményezi, hogy ebben a városban szinte mindenki jókedélyű.

Hogyan érintette az életedet a koronavírus-járvány?

Nem gondoltuk volna, hogy ekkora változást fog hozni az életünkbe ez a járvány. Februárban már sejthető volt, hogy óriási visszaesés várható a turizmusban. Egyre többen mondták le a korábban lekötött útjaikat, márciusban végéig voltak utasaink, utána pedig majdnemhogy semmi.

Hogyan tudtad így folytatni a munkádat?

Én már január óta itthon vagyok, úgy volt, hogy márciusban visszamegyek Dubajba, de végül nem mertem meglépni, mert aggódtam, hogy nem tudok majd visszautazni Magyarországra. Nehéz volt megélni, hogy építesz egy céget, nem kímélve energiát és pénzt, majd egyszerre minden megáll. Ma már egy 12 fős vállalkozást vezetek, amely két céget jelent: a magyar a háttérturisztikai marketinget biztosította, a kinti pedig a helyi lebonyolítást intézte. A kollégáim jelenleg is szenvedő alanyai a kialakult helyzetnek. A nehézségek ellenére sem szeretném feladni a céget, azon vagyok, hogy új célokat keressünk, szerencsére a financiális helyzetünk stabil. Július 7-én jelentette be a Dubaji Nemzetközi Repülőtér, hogy újra elindulnak, azóta volt némi turistaforgalom.

Ha az én privát véleményemet kérdezik, én azt szoktam mondani, hogy Dubaj továbbra is biztonságos, utazásra javasolt hely, ugyanakkor a kormányok jelenlegi intézkedései miatt kifelé egy, visszafelé kettő koronavírus-teszt írnak elő, amit az utasnak saját költségén kell kifizetnie.Ez jelentős anyagi ráfordítás, amit érthetően senki nem vállal szívesen. Egyelőre mi nem kommunikáljuk az utazásainkat, inkább ismeretterjesztő tartalmakat közültünk. Minden adott ahhoz, hogy tovább tudjuk működni, egyelőre kivárunk.

Dubaj lakosságát milyen súlyosan érintette a járvány? Hogyan próbálják megvédeni az ottélőket?

Az első hullámkor három hetes, igen szigorú karantént rendeltek el. Úgy lehetett utcára menni, hogy rendőrségi engedélyt kellett előtte kérni. Ez azt jelentette, hogy hetente kétszer, másfél órára léphettél ki az utcára. Meg kellett adnod, hogy milyen időpontba, útvonalon és hova fogsz menni. A lakosságot a levegőből, drónokkal figyelték és ellenőrizték. Próbáltak mindenkit az otthonában tartani, hogy minnél kevesebben érintkezzenek egymással. A boltban kötelező volt a maszk és a kesztyű, szigorúan másfél méteres távolságot kellett tartani egymástól, a közösségi terekben pedig folyamatosan hőmérőzték az embereket, ha valaki lázas volt, hazaküldték. Magyarországhoz képest sokkal szigorúbban jártak el, ha valaki megszegte ezeket a rendelkezéseket. Erre azért volt szükség, mert Dubajban sokkal magasabb volt a fertőzöttek száma, mint itthon és szerették volna megelőzni a tömeges megbetegedéseket.

Mik a terveitek a második hullámra?

Az én információim szerint most Magyarországhoz hasonlóan, az Emírségekben sem terveznek teljes leállást. Szeptemberben kint is elindult az oktatás, megnyitottak az óvodák, iskolák, egyetemek. Most megint egyre több a megbetegedés kint is, egyelőre nem mer senki jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy mikortól áll vissza az élet a régi kerékvágásba, így én sem tudom, hogy a következő szezonra milyen kilátásaink vannak a cég szempontjából, de bizakodók vagyunk.

Jelenleg az itthoni cég fejlesztésével foglalkozom jobban. Az elmúlt 15 évben közel 1000 esküvőt bonyolítottunk le külföldön, Angliában és Dubajban, így most az ott már jól működő esküvői csomagajánlatok népszerűsítésével foglalkozunk és egyedi weboldalunkat népszerűsítjük. A jelenlegi helyzetben a szolgáltatók is örömmel fogadták, mivel egy jó lehetőséget látnak benne és bízunk benne, hogy a pároknak is segítségére lesz a költségkalkulációkban és a szervezésben. De az is biztos, hogy mielőbb szeretnék visszatérni Dubajba és továbbra is az a célom, hogy minél több emberrel megismertessük ezt a gyönyörű várost.

Szerafin Anna kezdetben modellként járt a divat fővárosába, de már hét éve letelepült lakosa Milánónak. A párkapcsolata mellett a munkája is ide köti, de az utóbbi hetek történései teljesen felforgatták az ő életét is. Jelenleg kényszerszabadságát tölti, próbál pozitív maradni, ugyanakkor elkeseredve figyeli, mi történik a városban és a magyarországi helyzet is aggasztja. Interjú.

Leadfotó és fotók: Hankó Ágnes ; 123rf.com ; Ozoray Gergő

Oldalak

Szólj hozzá Te is!