A horvát szellemfalu, ahol kihaltak a lakók, de nyáron egyetlen ember miatt mégis visszatér az élet

Hvar szigetének rejtett völgyében fekszik egy elhagyatott kőfalu, ahol az idő végleg megállt, ám nyaranta egyetlen makacs helyi lakosnak köszönhetően mégis varázslatos élet költözik a romok közé.

Szellemvárosok

Az elmúlt években világszerte valóságos kulturális és turisztikai fenséggé nőtte ki magát az úgynevezett „Lost Places”, vagyis az elhagyatott, elfeledett helyek iránti rajongás. Ezek a különleges lokációk olyan egykori gyárakat, szellemvárosokat, elhagyott kastélyokat vagy éppen elnéptelenedett kis falvakat takarnak, amelyekben egykor pezsgő, zajos és élettel teli mindennapok zajlottak, mára azonban a teljes csend és az enyészet vette át az uralmat felettük. Az ilyen helyszínek leginkább megrendítő és egyben leginkább lenyűgöző sajátossága az a kísérteties hangulat, amely azt az érzetet kelti az oda látogatóban, mintha a lakók csupán néhány perccel ezelőtt, sietősen hagyták volna el az otthonaikat. Sok elhagyatott épületben a mai napig érintetlenül állnak a bútorok a szobák közepén, a poros családi fotók az asztalokon hevernek, a régi könyvtárak polcain megsárgult regények sorakoznak, és olykor még a félig kiszáradt medencék vagy a konyhában felejtett használati tárgyak is arról tanúskodnak, hogy a civilizáció hirtelen és drasztikusan tűnt el. Ezek a helyek a múlandóság vizuális emlékművei, ahol a természet lassan, de feltartóztathatatlanul kezdi visszahódítani azt a területet, amit az ember egykoron elvett tőle, a rozsda és a borostyán köntösébe öltöztetve a múltat.

A Tudorok települése

Pontosan egy ilyen varázslatos, hátborzongatóan gyönyörű szellemfalu rejtőzik a Horvátországhoz tartozó, egyébként luxusjachtjairól és nyüzsgő éjszakai életéről híres Hvar-sziget kopár, sziklás hegyvonulatai között, amelyet Malo Grablje néven ismer a világ. A települést a középkorban alapították olyan helyi családok, akik a kalózok elől menekülve a tengerpart helyett a biztonságosabb, mély és zárt szárazföldi völgyekben kerestek menedéket. A falu történetének legbizarrabb részlete, hogy az évszázadok során itt élt összes embernek egytől egyig ugyanaz volt a vezetékneve: Tudor. A helyi legendák szerint a falu alapítója VIII. Henrik angol király egyik törvénytelen, hajótörést szenvedett fia volt, aki itt talált szerelemre és otthonra. Bár a falu bor- és levendulatermesztésből évszázadokig gazdagon megélt, a huszadik század közepén egy pusztító szőlőbetegség teljesen tönkretette a helyiek gazdaságát, így 1967-re az utolsó lakó is elhagyta a völgyet, a tengerparti Milna felé véve az irányt. A teljesen elnéptelenedett, kísérteties kőfalu azóta magányosan dacol az idővel, ám az utóbbi években egy egészen elképesztő fordulat történt: a szellemvárosnak nyaranta egyetlen, rendkívül elszánt lakosa van. Hogy ki ez a titokzatos férfi, és miért vonz mégis tömegeket a lakatlan romok közé, az az alábbi exkluzív galériánkból derül ki.

A falu teljes kiürülése - A falu teljes és végleges kiürülése az 1960-as évek végén következett be, ami egy traumatikus, de elkerülhetetlen lépés volt az itt élő közösség számára. Miután a filoxéra nevű szőlőgyökértetű szinte a teljes helyi szőlőültetvényt és gazdaságot elpusztította, a Tudor családok választás elé kényszerültek: az éhhalál vagy az elvándorlás. Az emberek végül úgy döntöttek, hogy a mindössze két kilométerre fekvő, tengerparti Milna településre költöznek át, ahol a fellendülőben lévő turizmus biztos megélhetést ígért nekik. Az elvándorlás annyira radikális és módszeres volt, hogy a lakók nemcsak a bútoraikat és személyes tárgyaikat vitték magukkal, hanem a helyi temetőből exhumálták az összes elhunyt hozzátartozójuk földi maradványait is, hogy az új otthonukban temessék el őket újra. Malo Grablje így egyetlen pillanat alatt vált teljesen elhagyatott, üres szellemfaluvá, ahol a házak falai között csak a szél fütyült.

Kattints a további képekért!

Címlapfotó: 123rf.com