Clint Eastwood gyűlöli a világ egyik legjobb horrorfilmjét, és ebben Stephen King is egyetért vele

Az is igaz, hogy nehéz elképzelni Clint Eastwoodot, ahogy leül horrorfilmeket nézni.

Clint Eastwood és Stephen King lepacsizhat ebben

A horror iránti vonzalmunk jóval összetettebb annál, mint hogy „szeretünk félni”. A pszichológusok szerint a horrorfilmek nézése paradox módon biztonságérzetet ad. Ez így elsőre elég hülyén hangzik, pedig igaz.

A néző egy kontrollált környezetben él át olyan érzelmeket, amelyeket a hétköznapokban igyekszik elkerülni. A félelem, a feszültség, a bizonytalanság mind olyan állapotok, amelyek a valóságban bénítóak lehetnek, a moziban vagy a képernyő előtt viszont átélhetőek anélkül, hogy valódi veszély fenyegetne.

A horror így egyfajta érzelmi edzőterem is. Lehetőséget ad arra, hogy kipróbáljuk, hogyan reagálunk a fenyegetésre, miközben tudjuk, hogy a történet végén visszatérünk a biztonságba. Emellett a műfaj gyakran társadalmi félelmeket is megjelenít (járványokat, elszigetelődést, technológiai fenyegetéseket), így a néző nemcsak saját szorongásait, hanem a közösség kollektív félelmeit is feldolgozhatja.

A cikkünk egy gyors lapozás után folytatódik!