Mabel Normand utolsó éveit súlyos egészségi problémák árnyékolták be. A színésznő hosszú ideje gyengélkedett, gyakran köhögött, és egyre nehezebben bírta a forgatásokkal járó megterhelést. 1927-ben végül tuberkulózist, vagyis tüdőgümőkórt diagnosztizáltak nála, amely abban az időben még rendkívül veszélyes, gyakran halálos betegségnek számított. Állapota fokozatosan romlott, ezért 1929-ben egy kaliforniai szanatóriumba került, ahol orvosok és ápolók próbáltak segíteni rajta. A korábban életerős, mindig mosolygó színésznő ekkorra már rendkívül legyengült, és egyre kevesebb remény maradt a felépülésére. Mabel 1930. február 23-án, mindössze 37 évesen hunyt el a kaliforniai Monroviában. Halálát nem gyilkosság vagy bizonyított kábítószer-túladagolás okozta, hanem tuberkulózis, amely éveken keresztül pusztította a szervezetét. Tragédiáját még szomorúbbá teszi, hogy a közönség egy része ekkor már elsősorban a botrányokra emlékezett, nem pedig arra a kivételes tehetségre, amely egykor Hollywood egyik legnagyobb csillagává tette őt. A filmtörténészek ma már a némafilmes vígjátékok egyik úttörőjeként tartják számon, aki nőként rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is maradandót alkotott. Munkásságának elismeréseként 1960-ban csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, így neve ma is ott szerepel a filmvilág legnagyobb legendái között.
Fotó: Pinterest
Mabel Normand utolsó éveit súlyos egészségi problémák árnyékolták be. A színésznő hosszú ideje gyengélkedett, gyakran köhögött, és egyre nehezebben bírta a forgatásokkal járó megterhelést. 1927-ben végül tuberkulózist, vagyis tüdőgümőkórt diagnosztizáltak nála, amely abban az időben még rendkívül veszélyes, gyakran halálos betegségnek számított. Állapota fokozatosan romlott, ezért 1929-ben egy kaliforniai szanatóriumba került, ahol orvosok és ápolók próbáltak segíteni rajta. A korábban életerős, mindig mosolygó színésznő ekkorra már rendkívül legyengült, és egyre kevesebb remény maradt a felépülésére. Mabel 1930. február 23-án, mindössze 37 évesen hunyt el a kaliforniai Monroviában. Halálát nem gyilkosság vagy bizonyított kábítószer-túladagolás okozta, hanem tuberkulózis, amely éveken keresztül pusztította a szervezetét. Tragédiáját még szomorúbbá teszi, hogy a közönség egy része ekkor már elsősorban a botrányokra emlékezett, nem pedig arra a kivételes tehetségre, amely egykor Hollywood egyik legnagyobb csillagává tette őt. A filmtörténészek ma már a némafilmes vígjátékok egyik úttörőjeként tartják számon, aki nőként rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is maradandót alkotott. Munkásságának elismeréseként 1960-ban csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, így neve ma is ott szerepel a filmvilág legnagyobb legendái között.