Péterfy-Novák Éva: "Testvérek között nagyon el tud mérgesedni a viszony, és onnan nagyon nehéz visszalépni"

Péterfy-Novák Éva írónő Pedig szerethettelek volna címmel jelentette meg a legújabb regényét, amely a testvérek közötti ellenségeskedésről, a családi kapcsolatok elmérgesedéséről és a testvérek közötti bántalmazásról szól.

Péterfy-Novák Éva olyan tabukkal foglalkozik, amikkel senki

Péterfy-Novák Éva írónő hosszú ideje nem jelentetett már meg regényt, majd majdhogynem rekord idő, mindössze hat hónap alatt megírta Pedig szerethettelek volna című regényét. Az írónő a magyar trauma- és tabuirodalom egyik legmeghatározóbb, legnépszerűbb alakja, így az új regénye is ezek szerint készült el.

A pályafutása az Egyasszony című című regényével indult 2014-ben, amikor egy önterápiás céllal elindított blogból megszületett az első könyve. Ez az első könyve igaz történeten alapult, súlyosan sérült kislányának, Zsuzsikának a születését és az elvesztését dolgozza fel. 2019-ben érkezett a második regénye, Apád előtt ne vetkőzz, amelyben a családon belüli szexuális visszaélés és a gyermekbántalmazás súlyos tabutémáját dolgozta fel.

Legújabb regényében a testvérkapcsolatokról, a testvérkapcsolatok megromlásáról és a kibeszéletlen traumák destruktív hatásáról. Mi történik, ha egy édesanya nem szereti az egyik gyermekét? Milyen hatással van ez a testvérek kapcsolatára? Mit okoz egy gyerek életében az a "törés", hogy születik egy testvére? Az írónő ezekre a kérdésekre próbál választ adni. A könyvbemutatón mi is készítettünk interjút az írónővel, ami alább megtekinthető!

Elhangzott, hogy hét év alatt készült ez a könyv, miért?

Hát ez igazából… vagy utálom azt, hogy igazából, de most muszáj azt mondanom, hogy ennek annyi az igazságtartalma, hogy hét éve nem jelent meg regényem, de ez a regény ez ha rekordot nem is döntött, de igazából fél év alatt készült el, mert akkorra ért meg bennem, hogy ez az a regény, ami, ami most ki fog szakadni belőlem. Van félkészen más regényem, de ez abszolút elsőbbséget élvezett, mert úgy éreztem, hogy ennek most van itt az ideje és most van a helye.

Ön említette, hogy rengetegen megkeresték a testvérekkel kapcsolatos történetekkel, Önt meglepte, hogy ennyien?

Az mindig meglep, de aztán viszonylag hamar hozzá szoktam szokni, mert hogyha fölvetek egy, egy ilyen fontos, fontos mindannyiunkat érintő témát, akkor mindig nagyon sok, nagyon, nagyon sok történetet kapok.

Ön szerint a testvérek közötti bántalmazás lehet az alapja a társadalmon belüli bántalmazásnak?

Hát a társadalmon belüli bántalmazás az a társadalom… tehát, hogy én nem gondolnám, hogy, hogy ezt levetíteném oda, hogy a testvéreket nyilván, hogyha ilyen egész pici kis egységre vetítjük le, akkor, akkor talán, de hát azért, azért ez nem a, nem biztos, hogy csak a gyerekek felelőssége. Tehát mindenképpen a szülőket ebben, ebben én kénytelen vagyok látni.

Szóba került a testvérek közötti lojalitás, ez Ön szerint mit jelent?

Én nem vagyok nem vagyok terapeuta, nem vagyok társadalomkutató, nem vagyok szociológus. Én a saját érzéseimről tudok beszélni vagy arról, amit látok magam körül. És ott igenis azt látom, hogy a testvéremet bármennyire is éppen nem kedvelem, vagy éppen haragban vagyunk, amikor bajban van, akkor biztos, hogy nyújtok neki kezet. Tehát én ezt látom, és ez nyilván ez alól vannak kivételek, de én azt gondolom, hogy jelentősebb részben van ez.

Ön szerint mit kell tenni annak érdekében, hogy helyrehozzuk a testvérek közötti kapcsolatot?

Szerintem rohadt sokat kell beszélgetni és el kell mondani azt a testvérünknek, hogy mit érzünk, vagy hogy mi fájt nekünk, vagy, vagy hogy megkérdezni, hogy neki. Tehát mindent meg kell beszélni, mert hogyha nincs kommunikáció, akkor nagyon nagyon el tud mérgesedni, és onnan nagyon nehéz visszalépni.

Ön szerint mennyire determinált, hogy továbbadjuk a bántalmazást?

Ebből ki lehet, olyan nincs, hogy nem lehet kilépni, csak rohadt nehéz. De hogy ezen saját magunkon kell dolgozni nagyon sokat ahhoz, hogy, hogy ezeket, ezeket felismerjük és próbáljunk, próbáljunk ebből kilépni. És nyilvánvalóan én szerintem például ugye testvérekre lebontva ez, ez kétemberes legalább vagy három vagy négy, attól függ, hány testvérről beszélünk. De hogy ez, ez csapatmunka.

Leadfotó: Kadarkai Endre/Youtube