Te is utálod a saját hangodat visszahallani? – itt a tudományos magyarázat arra, miért van így
Pszichológiai is oka lehet annak, miért nem szeretjük a hangunkat
Néhány embernek tetszhet a saját hangja. A Perception folyóirat egyik 2013-as tanulmányában a kutatások alanyainak a tudtukon kívül olyan hangmintákat játszottak le, amelyekben a sajátjuk is volt. Kifejezetten vonzóbbnak ítélték a saját hangjukat, mint másokét.
Ennek fényében Holzman és Clyde Rousey rájött: nem csak az előbb is említett fiziológiai magyarázat lehet az egyetlen oka annak, miért nem szeretjük a hangunkat. Az utólagos vizsgálatok során azt is felfedezték: a hangkonfrontáció azért következik be, mert felismerjük személyiségünk bizonyos aspektusait – amit „nyelven kívüli jeleknek” neveznek –, mint például a szorongás, a határozatlanság vagy a harag, amikor beszélünk, és ez kellemetlen számunkra. Társas lényekként kényelmetlenül érezzük magunkat, ha olyan hangokat hallunk, amelyek eltérnek attól, ahogyan mi képzeljük magunkat a fejünkben.
A hangkonfrontáció elmélete a pszichológia önreflexiós módszeréhez is kapcsolódik. A tanácsadás során ez a technika segíthet az embernek abban, hogy külső szemszögből jobb képet kapjon a viselkedési mintáiról, és ez motivációt jelenthet egyeseknek ahhoz, hogy megváltozzanak. Eredetileg Hubert Hermans hozta létre a módszert 1992-ben, és gyakran használják olyanoknál, akik identitásproblémákkal, konfliktuskezeléssel vagy döntésképtelenséggel küzdenek.
A hangkonfrontációnál is kénytelenek vagyunk szembenézni személyiségünk olyan aspektusaival, amelyeket korábban talán nem vettünk volna észre, mert nem annyira egyértelműek, hiszen a saját fejünkben halljuk a hangunkat. Például ott a finom mikroagresszió vagy hajlam arra, hogy tétovázzunk a beszédünkben, mert elhallgatunk a mondatunk végén.
Lapozz tovább!
Oldalak
