A magyar konyhában elterjedt a dupla panír, amely vastagabb, ropogósabb réteget ad, de a nemzetközi konyhákban ez ritkább, mert sok helyen a vékony, elegáns kérget részesítik előnyben. A japán tonkatsu esetében a panko morzsa külön világ: nagyobb szemcséjű, szinte pehelyszerű, és a sütés során olyan ropogós burok alakul ki, amelyet a hagyományos zsemlemorzsa nem tud utánozni. Persze ezt már mi is elkezdtük használni, de nem mindenki kedveli. A magyar rántott hús általában bő olajban készül, és a cél a mély, aranybarna szín elérése. A bécsi szeletet hagyományosan vaj és olaj keverékében sütik, mert a vaj ízt ad, az olaj pedig megakadályozza, hogy a vaj megégjen. A japán tonkatsu olajfürdőben készül, de alacsonyabb hőmérsékleten, hogy a vastagabb panír egyenletesen piruljon. A latin-amerikai milanesa gyakran serpenyőben, kevés olajon sül, mert ott a cél nem a ropogós kérgű, hanem a könnyen fogyasztható, szendvicsbe illő változat.
Fotó: Pinterest - illusztráció
A magyar konyhában elterjedt a dupla panír, amely vastagabb, ropogósabb réteget ad, de a nemzetközi konyhákban ez ritkább, mert sok helyen a vékony, elegáns kérget részesítik előnyben. A japán tonkatsu esetében a panko morzsa külön világ: nagyobb szemcséjű, szinte pehelyszerű, és a sütés során olyan ropogós burok alakul ki, amelyet a hagyományos zsemlemorzsa nem tud utánozni. Persze ezt már mi is elkezdtük használni, de nem mindenki kedveli. A magyar rántott hús általában bő olajban készül, és a cél a mély, aranybarna szín elérése. A bécsi szeletet hagyományosan vaj és olaj keverékében sütik, mert a vaj ízt ad, az olaj pedig megakadályozza, hogy a vaj megégjen. A japán tonkatsu olajfürdőben készül, de alacsonyabb hőmérsékleten, hogy a vastagabb panír egyenletesen piruljon. A latin-amerikai milanesa gyakran serpenyőben, kevés olajon sül, mert ott a cél nem a ropogós kérgű, hanem a könnyen fogyasztható, szendvicsbe illő változat.