Így élt és étkezett egy kisemmizett magyar grófnő a háború után
Szezonális ajándékok
Bár élete nem volt nehézségektől mentes, Nádasdy Borbála derűjét és pozitív világlátását sokan megirigyelhetnék. A család élete gyökeres fordulatot vett – miután mindenüket elvesztették, egy bakonyi faluban, Alsóperén, egy vadászházban rendezkedtek be az új típusú hétköznapokra, ahol minden élelmet maguknak kellett szedni, halászni, vagy éppen levadászni.
Étkezésüket teljes mértékben a szezonalitás és az egyszerűség határozta meg – azt ették, ami a környéken éppen megtermett.
Ahogyan egyik könyvében is mesélte, kedvenc téli vacsorájuk a forró, vizes burgonya volt lilahagyma karikákkal (az összenyomkodott, sparhelten megfőzött burgonyát kevés vízzel felöntötték, felforralták, majd sóval-borssal ízesítették, végül kevés disznózsírral és lilahagyma gerezdekkel tálalták).
Tavasszal és nyáron előszeretettel készítettek leveseket, salátákat a mezők ajándékaiból. Az úgynevezett „ricsihuti saláta” alapja a gyermekláncfű, amelyet cukros, sós ecettel, kenyérkockákkal, jobb napokon szalonnacsíkokkal bolondítottak meg.
A család asztalán gyakoriak voltak még a különböző gombafélék, a tökmag-húsleves (semmi más nem volt benne, mint tökmag, víz, só és cérnatészta) vagy a tojásos nokedli.
Természetesen a kenyérsütés is a mindennapok része volt – hetente egyszer, kovásszal. Ez igazi rituálénak számított: az asszonyok fehér kendőt és kötényt vettek fel és nagy gonddal és odaadással gyúrták, dagasztották a tésztát.