Túszokat ejtettek a balassagyarmati lánykollégiumban, mesterlövész vetett véget a tortúrának

Mesterlövészek érkeztek a „probléma” megoldására

Január 11-én a túszejtők kiengedtek a folyosóra vízért egy lányt, aki viszont már nem tért vissza a szobába, így a fogvatartottak száma 12-re csökkent. A kollégiumot környező épületeket mesterlövészek foglalták el. Ezen a napon László négy lövést adott le a szemben lévő tanácsházára, de senkit sem talált el.

Január 12-én mindenképpen be kellett fejezni az akciót, így a hatóságok kihívták Lászlót a folyosóra, hogy tárgyaljanak vele, közben Andrást egy teherautó beindításával megpróbálták az ablakhoz csalni, de a kísérlet nem járt sikerrel. Később, amikor senki sem várta, mert már nem voltak zajok, András egyszer csak az ablakhoz lépett, s ekkor lelőtték. A boncolási jegyzőkönyv szerint három találat érte: a jobb kezén, a hasa jobb oldalán és a mellkasán. László és a lányok ekkor elhúzták az ajtó előtti torlaszt. Lászlót a folyosón tartóztatták le.

A túszdráma végén a sértettek alultáplált és kissé kiszáradt állapotban kerültek kórházba. Többeknek már ekkor komoly emésztési és idegrendszeri problémái támadtak. A legfiatalabbaknál apátiás állapotok léptek fel, az orvosi diagnózis szerint ők érzékelték a legkevésbé a veszélyt. Másokat viszont már a legapróbb (különösen a kattogó) zajok félelembe hoztak. Az orvosi diagnózis arra következtetett, hogy a traumatizáció csak később fog kiváltani valamilyen rossz pszichikai reakciót.

Az ügyészség a vádemelésében letöltendő börtönbüntetést kért a túszdrámát túlélő elkövetőre, Pintye Lászlóra, akit aztán a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélt. Hosszú büntetéséből 1984. április 12-én, azaz 11 év és 3 hónap után feltételesen szabadult. A bíróság az ügyben Pintye Lászlón kívül még négy vádlottra rótt ki ítéletet. A legsúlyosabb 4 év letöltendő szigorított börtön, a legenyhébb 8 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés volt.

Ehhez fogható, megrázó incidensre az azóta eltelt időben sem került sor Magyarországon. A túszejtés nem volt különösebben jól kidolgozott, és a testvérek a képességeiket túlbecsülve szinte lehetetlen vállalkozásba fogtak bele, de kellő tapasztalat hiányában a hatóságoknak is csak üggyel-bajjal, napok elteltével sikerült véget vetniük a tortúrának. A korabeli újságokból ki is derül, hogy a pártvezetés abban hitt, hogy a nyugat-európaiakhoz hasonló túszejtések bekövetkeztének Magyarországon semmi esélye sem lehet.

A sértettek az események hatására hosszú ideig nem beszéltek a történtekről – volt, aki sohasem. Hozzátartozik ehhez, hogy a kommunista párt próbálta bagatellizálni az eseményt, mivel az a Pintye szülők magas beosztása és a felelős beosztású személyek hezitálása miatt többszörösen is kínos volt a felsőbb vezetők számára. Épp ezért a hatóságok nem bántak elég korrektül az áldozatokkal, sőt igyekeztek nyomást gyakorolni rájuk, hogy hallgassanak a történtekről.

Leadfotó: Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára / Facebook