Túszokat ejtettek a balassagyarmati lánykollégiumban, mesterlövész vetett véget a tortúrának

A szülők próbálták meg őket jobb belátásra bírni

A hatóságok az első napi teljes eredménytelenségük miatt másnap a helyszínre kérették a Pintye szülőket, hátha azok jobb belátásra tudják bírni a két fiút. Azonban korábbi szülői hanyagságuk ekkor visszaütött: a két fiú – különösen András – semmibe vette a kérésüket, sőt durván el is zavarták a őket.

Ekkor a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának főorvosa, dr. Samu István próbálkozott egyezkedni a túszejtőkkel. Vele András és László hajlandó volt szóba elegyedni, és sokáig a doktor vitt be élelmiszert és vizet a kollégiumi szobába, illetve szolgált információval a rendőröknek a benn uralkodó körülményekről. A doktor műanyag vödröket is juttatott be a szobába, mert a lányok már nem használhatták a mellékhelyiségeket.

Január 9-én az egyik kétségbeesett lánynak sikerült kiszabadulnia: kivetette magát az ablakon, miközben a rendőrség az ajtón keresztül folytatott tárgyalást a fiúkkal.

Minthogy a rendőrség és a katonaság napokig csak tétovázott, mindez Balassagyarmat lakossága körében óriási felháborodást keltett, ami a helyi pártvezetést is aggodalommal töltötte el. Bár a sajtó a párt utasításának megfelelően kezelte az ügyet – azaz hírzárlat volt érvényben, illetve igyekeztek úgy láttatni, hogy a hatóság ura a helyzetnek –, a város a túszok családtagjai és barátai hatására, valamint a Pintye fiúk korábbi üzelmei miatt lincshangulatban volt. Fönnállt a veszélye, hogy a Pintye házaspárt meg is támadják, ezért őket titokban kimenekítették a városból. A túszejtők ráadásul külön követelték még a hírzárlat feloldását is – nyilván vágytak a személyes hírnévre.

Szovjet katonai tanácsadók altatógáz beszivárogtatását javasolták az épületbe, amit azonban elvetettek annak erőszakossága miatt. A Pintye testvérek azonban hajthatatlanok maradtak: egyre hajmeresztőbb követelésekkel álltak elő, már páncélozott harckocsi kirendelését kérték, hogy azzal távozzanak Nyugatra, ahol András tervei szerint bűnözői életmódot folytatott volna, ugyanis sose akart dolgozni. További túszejtések tervei fogantak meg benne, amelyekkel újabb pénzt kereshetne, sőt olyan gyermeteg ábrándjai is voltak, miszerint államtitkokat adna el nyugati országoknak, mert az apja párttitkár.

A napok múlásával az elbarikádozott szobában egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. A lányokat az idősebb fiú folyamatosan félelemben tartotta, nem engedte ki őket a szükségleteik elvégzésére, alig kaptak enni, sőt volt olyan, hogy órákig a falnál kellett térdelniük. A kimerült lányok aludni sem tudtak. Egyik alkalommal kis kiflit és némi tejet kaptak, amitől hasmenésük támadt. András ennek ellenére sem engedte ki őket a mellékhelyiségbe – a fiúk durván annyit közöltek velük, üljenek az ablak szélére, és az utcára ürítve végezzék a dolgukat.

Beszámolók szerint Pintye Lászlónak megtetszett az egyik lány. Ő, remélve, hogy ezzel megóvhatja az életét, elfogadta a fiú közeledését. Egy másik lány már úgy kimerült, hogy kijelentette, lelőhetik, de távozni akar az épületből. András ekkor azzal fenyegette meg, hogy alaposan elveri, ha nem fogad szót.

Miután a rendőrség kihozta az egyik lányt az épületből, András őrjöngött, és onnantól még kegyetlenebbül bánt a túszokkal. Azt hitte, ők és az öccse összejátszanak ellene, ezért már néhány lány megölését tervezte.

Ez még nem a vége, cikkünk a következő oldalon folytatódik!