Minden, amit tudnod kell az aerob és az anaerob edzésről

Oxigén nélküli energiatermelés

Az izommunka intenzitása és az időtartam fordítottan arányosak. Maximális intenzitás mellett tehát a terhelés csupán rövid ideig tarthat. A szervezet bizonyos körülmények között rákényszerül az oxigén nélküli (anaerob) energiatermelésre, melyhez az oxigénadósság mechanizmusa adja meg a lehetőséget. Ez az oxigénadósság egyúttal gátat is jelent: a szervezet maximális intenzitású izomtevékenységet addig képes fenntartani, amíg az oxigénadósság olyan mértékűvé válik, hogy a szervezet nem tudja tovább „tartani”.

Tejsav termelődése

Az anaerob energiatermelés tejsav felszaporodásával jár együtt. Ezt glikolízisnek nevezzük. A terhelés utáni oxigénfelvétel biztosítja a tejsav egy részének oxidációját, azaz „eltüntetését”. A nagyobbik része glikogénné reszintetizálódik a májban. A glikolízis mellett a szervezet kreatinfoszfát készletét is felhasználja. Ezzel nyerhető energiamennyiséget alaktacid anaerob kapacitásnak – oxigén nélküli, tejsavtermelő – is nevezik. Az izomfáradás mértékét a vér tejsavszintjével szokás megadni.

Fáradás: az idegsejtekben

Mindezek ellenére a fáradás legfőbb támadáspontja nem az izomsejtekben, hanem az idegsejtekben keresendő. Az ATP-ADP arány csökkenése az idegsejt specifikus működési aktivitását csökkenti. Az idegrost működéséhez, valamint az anyagcsere folyamatokhoz oxigén szükséges. Az ingerületi folyamatok az egyik idegsejtről a másikra terjednek. A szinapszisok az oxigén hiányra, vérellátási zavarokra érzékenyebbek, mint maguk az idegrostok: hamarabb beszüntetik a tevékenységüket, így az izom ereje és összehúzódási amplitúdója csökken. Az enzimaktivitás – főleg az ATP – nagy mértékben zuhan. A glikolízis felerősödik.

Fotó: Most Popular Workout Programs