Most akkor jó vagyok?

Az a terv, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben

Bár abban a pillanatban egy egetrengető baromságnak tűnt, utólag mégis megváltoztatta az életem, de a legjobb irányba. Mondok egy konkrét példát: egy biztosnak tűnő állás nézett ki egyszer egy színházban, mégis olyat mondtam az ottani igazgatónak, amivel elvágtam magam egy életre. Akkor nem tűnt jó megoldásnak, meg is próbáltam visszanyalni magam, hogy újra jófiú legyek a szemében, de nem sikerült. Viszont, ha az nem történik, akkor valszeg elástam volna magam egy vidéki kis színházban, mert akkor az egy biztosnak tűnő állás volt. Én meg örültem, hogy kellek valahová. Így viszont a két nagy musicalcápánál dolgozhatok! A Madáchban és az Operettben is koptathatom a deszkákat. Nem ugyanaz.

Szóval azt hiszem, itt az ideje váltani. Itt az ideje, hogy azért tegyek meg dolgokat, mert az okoz örömöt, és nem pedig fordítva. Azért teszek bizonyos dolgokat, hogy végre örüljek. Idáig csak úgy füstölt a billentyűzet az ujjaim alatt, pörögtek a gondolataim, de most egy kicsit megpróbálok lenyugodni. Veszek egy mély levegőt, lenézek a mellkasomba és megnézem, hogy mit is akarok igazán. Úgyhogy most egy kicsit várj…

Ok. Megvan. Egy két sóhaj, vagy ha úgy jobban tetszik, mély levegő után jobban is érzem magam, és tisztábban látom, mit is szeretnék. Nyugalmat. Több időt itthon a kisfiammal, játszani vele, látni, ahogy nap mint nap erősebb és ügyesebb lesz, sokat hülyéskedni vele. Megmutatni Juliskának, a feleségemnek, hogy milyen nagyon szeretem. Szeretném végre leengedni ezt a bennem levő feszültséget, ezt az állandó akarást. Egy színdarabot, ahol végre énekelhetek egy jót, táncolhatok egy nagyot, kicsit forgatni egy jó magyar filmben, tv-műsort vezetni, jókat nevetni és élvezni végre, hogy vagyok, aki vagyok!

Hátha lesz olyan ember, akinek pont azért leszek szimpi, mert olyan vagyok, amilyen. Nem pedig azért vagyok valamilyen, mert tetszeni szeretnék. Nos, ez a terv. Hogy végre jól érezzem magam a bőrömben, elfoglaljam azt a helyet az életemben, amiért itt vagyok, hogy fickándozva, ugrálva boldoggá tegyem a világot.

Olvasd el az előző bejegyzést is: Élőben a színházból - kövess minket te is!

Fotók; Leadfotó: Sánta Laci