Esküvő, gyerek és a lufis néni - Elképesztő, mennyi minden történt velem az elmúlt pár hónapban

Az elfogadás fontossága

És hasonló történetem legalább tíz van, amik csak az esküvő körül történtek. Apropó esküvő! Tegye föl a kezét, aki hallott már olyan esküvőről, ami körül, vagy ami miatt nem volt valami nézeteltérés vagy sértődés. Nos, nálunk is volt. Nem is részletezném, mert az ügy szempontjából nem is olyan fontos, de egy dologra rájöttem. Nem én fedeztem föl ezt a valamit, de nagyon jó volt átélni! Eszedbe jutott valaha, hogy minden éremnek két oldala van? Hogy egy-egy szituációt, problémát vagy döntést érdemes több oldalról is átgondolni, több szemszögből is megvizsgálni, de minimum kettőből? Jó, jó, hogy nekem igazam van, ez evidens, de vajon a másik fél mit gondolhat? Hogyan vélekedik?

Elárulok egy titkot! Neki is mindig igaza van! Mert ha az ő fejével gondolkodsz, az ő szemüvegén keresztül nézed a világot, rájössz, hogy őt is pont ugyanazok a dolgok irányítják, mint téged! Ugyanúgy fél, hogy őt nem értik meg, ő nem fontos, nem elég jó, lenézik, kevesebbre tartják stb. Tehát ha így nézem, nincs abszolút igazság! Csak a szeretet van. Igen, tudom, borzalmasan nagy közhely! Akkora, mint a Szabadság szobor. De ettől még igaz. Hogy én hogyan jutottam el ide? Sokat gondolkodtam bizonyos helyzetek és viták után. Rá kellett jönnöm, hogy csak egy út van. Illetve több is, csak számomra az nem opció. Mert az is egy lehetőség, hogy felveszed a harci állást, csak a saját igazadat szajkózod, beásod magad a földbe és a másik minden mozdulatára lősz egyet, belekeményedsz ebbe a lelki állapotba, rádszárad, rádkeményedik ez az álarc és nem hagyod, vagy nem is akarod már a békét, a megegyezést. Teljesen elfelejted, milyen jó is volt az a kapcsolat, vagy, hogy a másiknak milyen értékei vannak. Csak egy fájdalmas köd lebeg körülötted. A végén pedig annyira megszokod ezt a viszonyrendszert, hogy már nem is emlékszel, hol kezdődött, mi az igazi ok, csak azt tudod biztosan, hogy háborúban állsz az illetővel.

De amint mondtam, én nem akarok ebbe így beleállni. Pontosabban menet közben rájöttem, hogy nem akarom. Eleinte persze szemellenzősen csak löktem a fájdalmaimat, mondtam a magam igazát, azon dolgoztam akarva akaratlanul, hogy megerősítsem az állóháborút, csak közben rájöttem, hogy elveszíthetek valami fontosat! Elveszíthetek egy jó baráti viszonyt, egy biztos háttérországot, amiből sokszor erőt tudtam meríteni, ha baj volt, most meg… Nem! Ezt nem hagyhatom elveszni! Kellett ez a felismerés, kellett, hogy hallgassak arra a kis belső hangra, hogy ugyan fontos kiállni a magam igazáért, hiszen nyilvánvaló, hogy nekem van igazam, de biztos, hogy ez a legfontosabb? Végtére hosszútávon nem mindegy kinek van igaza? Tök mindegy, hogy ezt a vitát azzal zárjuk-e, hogy nekem van igazam, vagy azzal, hogy neked, a lényeg, hogy lezárjuk! Hogy túl legyünk ezen, megbocsássunk egymásnak, majd egy erősebb és egyben mélyebb kapcsolatot kezdjünk ápolni. Mert nem hiszem, hogy sok rosszabb dolog van annál, mint elmarni magad miatt a szeretteidet, csak mert igazad van.

Megértettem, hogy ha megengedem magamnak, hogy meghallgassam a másik oldalt is, ha elgondolkodom a másik oldal érvelésén, beleélem magam az ő helyzetébe, akkor megértem az ellenem felhozott vádakat. Nem biztos, hogy egyet is értek velük, de megértem és elfogadom őket.

És ez az a dolog, ami miatt hajnali 3:49-kor még mindig írok. Az elfogadás.

Persze annyiszor hallottam, hogy az elfogadás köveivel van kikövezve a béke útja, de egy dolog hallani, gondolkodni róla, elméletben foglalkozni a dologgal és egy másik megélni. Elfogadás. Nem egyetértés, nem kell mindenáron egyetérteni a másikkal, hanem elfogadni, hogy az is egy érv. Az enyém is egy érv. Egyik sem gyengébb a másiknál. Egymással szemben állnak, egyik sem jobb vagy rosszabb. Ezek pusztán állítások. Kinek van igaza? Melyik állítás erősebb? Vajon az az állítás az erősebb, amelyik egy nagyobb hatalommal bíró ember állítása? Kinek van nagyobb részben igaza? Akinek több a vagyona, nagyobb a kocsija, akinek több a gyereke, akinek nagyobb az adóssága, aki szegényebb? Az igazság nem ezektől függ. Az igazság az, hogy nem szabad elfelejtenem, hogy ezek pusztán szavak, mondatok. Persze a kimondott szónak ereje van, de biztos, hogy egy állítás, egy érv, egy hülye gondolat miatt föl akarsz rúgni mindent?