Önkezével vetett véget az életének a bájos színésznő: nem tudta már tovább elviselni a lelkét nyomorító fájdalmat

Maggie McNamara álomszép színésznő volt, ráadásul tehetségét a legtöbb kritikus is elismerte, ő tragikus módon mégis úgy döntött, hogy a halálba menekül…

Fiatalon robbant be

Maggie McNamara neve mindenki számára ismerősen csenghet azoknak, akik kedvelik az 1950-es évek klasszikus filmjeit. A kicsi termetű, bájos színésznő 1953-ban robbant be a köztudatba a szokatlanul szókimondó The Moon Is Blue című filmmel, amely a maga korában merész témát feszegetett, és számos nézőt és kritikust megosztott. Maggie törékenysége és kislányos, elbűvölő arca tökéletesen illett a „jómodorú, ártatlan fiatal hölgy” szerepéhez, aki a történet szerint egy agglegény lakásába költözik be – ez a topik annak idején igencsak botrányszámba ment, ugyanis kendőzetlenül mutatta be a csábítást és a könnyelműséget.

A színésznőt Otto Preminger produkcer fedezte fel, aki a darabot a színpadon és később a filmen is rendezte – Maggie első találkozásuk idején még még fiatal divatmodell volt, s amikor a szakember 23 éves korában meghallgatta őt, egyből szerepet kapott a chicagói színpadi produkcióban. A darabban 18 hónapon keresztül játszott, mielőtt a filmadaptációba is bevették, ahol William Holden és David Niven oldalán láthatták a nézők, Preminger emlékei szerint pedig „nemcsak nagyon szép volt, hanem tehetséges és szorgalmas is.”

Maggie munkássága a színpadon és a filmvásznon is figyelemre méltó volt. 1951-ben a Broadway-en játszott a „King of Friday’s Men” című darabban, ahol Brooks Atkinson, a The Times kritikusa „rendkívül szépnek és tehetséges színésznőnek” nevezte. Később olyan filmekben is szerepelt, mint a „Three Coins in the Fountain”, a „Prince of Players” és kisebb szerepben a „The Cardinal” című alkotásban. Számára a színészet mindig is több volt, mint munka: ez volt az önkifejezés eszköze, a lehetőség, hogy a világ elé tárja tehetségét és báját.

Lapozz tovább!