Neoprénben, hej de jó, avagy ilyen volt a Mamma Mia! utolsó előadása

A hétvégén volt az utolsó Mamma Mia! előadás Szegeden. Óriási élmény volt és olyan eufória vot bennem az előadások alatt, amely semmihez sem hasonlítható. A végén pedig, amikor felinvitáltuk a közönséget magunkhoz, hogy velünk együtt táncoljanak, annyian voltunk, hogy alig fértünk el azon a hatalmas színpadon.

Semmihez sem fogható

Fantasztikus élmény volt ott játszani. Az az igazság, hogy már megfordultam jó néhány szabadtéri színázban, de ezt nem tudom semmi másoz hasonlítani. A Szegedi Szabadtéri, az a Szegedi Szabadtéri. Volt szerencsém már párszor itt játszani, de most is és mindig az újdonság erejével hatott. Gondolj bele milyen érzés lehet, amikor mondjuk csak a hangbeálláson kimész a színpadra és látod azt a monumentális nézőteret, a sok kék székkel. Akkor még fel sem fogod, hogy pár órával később ott több ezer ember fog ülni és azt várja majd, hogy a legjobbat hozd ki magadból.

Aztán amikor már előadás közben belépsz a színpadra hatalmas energiával találkozol, a közönség energiájával. A sok ember figyelme, akik a nézőtérről követik az eseményeket, összeadódik, és egyszerre úgy érzed, hogy bármire képes vagy! Egy pillanat alatt feltöltődsz, felvillanyozódsz és tele leszel energiával. Nagyszerű érzés, nektek is ki kéne próbálnotok! :)

Az időjárás is kegyes volt hozzánk, nem mosott el egy előadást sem az eső. Igazi rendes nyári meleg volt egész héten. Persze amikor fel kellett venni a neoprén overált, már nem volt olyan kellemes a hőség, de ki foglalkozik ezzel amikor négyezer ember előtt táncolhat az ember?

Egyszóval elképesztő volt. Remélem jövőre is megyünk! ;)