Ismerd meg a szegedi Ölelőembert! - Tele van önzetlen szeretettel

Szeretem Szegedet. Gyönyörű a főtér, a szökőkút, a Kárász utca, és nem mellesleg nagyon finom a fagyi. Szegeden találkotunk az "ölelős emberrel" is.

A Kárász utcáról jut eszembe!

Nemrég jöttünk haza a Szegedi Szabadtéri Játékokról, ahol Mamma Mia! előadások voltak, de hamarosan visszatérünk A Nyomorultak című musical-lel. Amikor először dolgoztam az ottani nyári színházban, akkor még a Kis Virág Cukrászda volt a csúcs, de sajnos most nem üzemel. Ha jól tudom, épp felújítás alatt van és sokan dolgoznak azon, hogy újra kinyisson. Nagyon várom már! Persze a Kárász utca sarkán lévő A Capella Cukrászda is isteni, nagy választék és igazán finom fagyikkal várják az arra járókat. Szinte mindig tele van a terasz, alig találsz helyet. A Kárász utcáról jut eszembe!

Egyik nap, ahogy a párommal, mit párommal, a menyasszonyommal hazafelé sétáltunk, arra lettünk figyelmesek, hogy egy férfi, egy különös táblával a kezében álldogál a téren.

Arra szólított fel mindenkit, hogy öleljék meg őt, sőt! Ingyen osztogatta az öleléseket. Biztos sokak számára ismerős jelenség, hogy nagyobb tereken emberek hasonló, ingyen ölelésre invitáló táblákkal állnak, és várják a szeretethiányosokat. Nekem nagyon tetszik az ötlet. Ha jól tudom a mozgalom elindítója Jason Hunter volt, aki egy temetési szertartáson figyelt fel arra, milyen fontos egy-egy szívbőljövő, baráti ölelés.

Szóval ahogy messziről megpillantottam, mint utóbb kiderült, Lajost a táblával, azonnal mondtam Juliskának, hogy nosza, kérjünk/adjunk egy ölelést! Pesten is találkoztam már fiatalokkal az Oktogonon, akik ölelést osztogattak és ott is kaptam az alkalmon, hogy ölelkezzek. Elsőre talán hülyeségnak tűnik, de ha egyszer kipróbálod, rájössz, hogy ez az egyik legjobb dolog a világon. Oké, nem olyan jó, mint siklóernyőzni, de az biztos, hogy sokkal veszélytelenebb.