Léböjtkúra 5. nap

Hát, reggel van, de a biztosító még nem reagált. De persze lassan őrölnek a hivatalos ügyek malmai. Elkészítettem a cuccost, a napi neera adagomat, és szokás szerint bementem a színházba. Nem tudom, hogy mit lehet leírni arról, hogy milyen volt a próba, mert nagyon odafigyelnek, hogy semmi ne kerüljön ki egy-egy próbaidőszakról, semmi olyasmi, aminek nem szabad kikerülnie, mégis el kell mondanom, hogy ez a darab, a Mamma Mia! nagyon zsír lesz!

Péntek

Ma az első felvonás első összpróbája volt. Ez kb. azt jelenti, hogy a felvonás egybe lemegy, kellék-, díszlet- és bizonyos jelmezjelzésekkel, kis szöveghibákkal, koreográfiai hiányosságokkal... (jó, nekem nem jutott eszembe pár lépés!). Ilyenkor egy szereposztás próbál, és a többi szereposztás pedig kötelező jelleggel nézi a próbát, közben jegyzetel, felvételt készít, hogy otthon át tudjon gondolni mindent, vagy csak jól szórakozik. Általában meg szoktuk osztani egymással a felvételeket vagy észrevételeket, hisz az a fő, hogy jó legyen az előadás, és ezen belül pedig az a jelenet, dal vagy tánc, amit csinálsz.

Ha hiszed, ha nem, izgultam. Igazából egy ilyen próbának nincs sok tétje, de mivel mindig bizonyítani akarsz (vagyis én, csak inkább általánosan fogalmazok, hátha nem veszed észre, hogy valójában magamról beszélek), így aztán a legegyszerűbb táncpróbánál, rendelkezőpróbánál is megpróbálsz beleadni apait, anyait. Meg persze ott vannak azok a kollégák, akikkel még sohasem dolgoztál, így aztán nem nehéz lerágni egy-egy körmödet.

Elkezdődött az első jelenet és átmentem nézőbe. Engem teljesen magával ragadott! Rögtön úgy kezdődik, hogy önkénytelenül át kell adnod magad a darabnak. De gyorsan ki kellett rángatnom magam ebből a kényelmes helyzetből, hogy jól szórakozom, mert be kellett készülnöm a helyemre, közeledett az én első jelenetem. Hadd ne mondjam, hogy álltam a “takarásban” és a torkomban dobogott a szívem. De amint bementem, már nem volt időm foglalkozni semmivel, csak a dolgommal. A jelenet nagyon jól ment. És úgy hiszem a többi is. Leszámítva azt a kis koreográfiai hiányosságom. :) Nagy kő esett le a szívemről.

De apropó szórakozás. Az első mérce mindig a kollégák. Megy a próba, jelen esetben összpróba, van ugyebár közönség, hisz az összes szereposztás rajtad kívül nézi a próbát, így aztán le lehet valamelyest mérni, hogy hogyan működnek a szituációk és a poénok… Azonnal elindul a sakkozás, hogy melyik mondatodnál kell kicsit megállnod, másképp hangsúlyoznod, hogy jobban üljön a dolog. Hol menj kicsit közelebb vagy távolabb a partneredtől, hogy esetleg több időd legyen bizonyos pillanatokra… És nem mellesleg elkezded megtanulni, hogyan oszd be az energiád egy jelenet vagy egy dal közben. Ez egy nagyon izgi időszak! A mi megjelenésünk és a dalunk után (Sophie és Sky jelenete, Lay all your love on me c. dal) is “nagy siker” volt. Meg egyébként is bájos az egész koreográfia, mert ahogy a srácok megjelennek a strandon a béka… De, nem mondok semmit!!! :)

Volt is olyan, aki elmondott egy mondatot, hatalmas röhögés tört ki, ő pedig kifordult és csak annyit mondott: "Nem is gondoltam, hogy ez poén lesz!” Ami után persze újabb nevetés jött.

Ez is azt jellemzi, milyen jó hangulatban telnek a próbák, és milyen vicces lesz a darab. Nagyon élvezem! :)

Ja, és ma megmértem magam. Igaz, nem a fogyás miatt kezdtem el neerázni, de kíváncsi voltam, hogy mennyit adtam le. Egy analóg mérlegem van, amin ugyebár a dekagrammok nincsenek feltűntetve, csak egy festett mutató alatti korong forog, és egy számnál megáll annak megfelelően hány kiló vagy. Nem ez a legkifinomultabb és legpontosabb mérő műszer, de az tisztán látszott, hogy több mint 3 kg-ot leadtam. Mára már teljesen természetes, hogy ha esznek előttem, nem hülyülök meg, ha megkínálnak valamivel pl. cukorka, rágó, vagy bármilyen édesség, nem megyek a falnak, hanem egyszerűen csak nem kérek. Nem vagyok különösebben ideges, de azért volt egy pár nap, amikor nagyon pipa voltam rövid időszakokra amiatt, hogy nem ehetek. Bár ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy erre az önmegtartóztatásra senki nem kényszerített. Magamtól kezdtem el és abszolút magam miatt csinálom. Így aztán hamar le tudtam szerelni az elmém. :)

Nos, a tíz napos kúrát én csak 7 napra terveztem, úgyhogy már látom a végét. Minden nappal egyre könnyebb és könnyebb.

Fotó: blogs.whatsontv.co.uk