Az én drága testvérem díjat kapott! - Sánta Laci blogbejegyzése

Meghatottság és büszkeség

Nem is tudom szavakba foglalni, hogy mit éreztem. Mikor már a helyszínen volt mindenki, a kapkodás, a nagy forgalom és a parkolóhely keresése után kicsit megnyugodva egy rostos multivitaminnal a kezünkben (persze alkohol is volt, de a családunk makacs antialkoholista) kicsit megnyugodva Gergőre néztem, nagyon felszabadult és nagyon boldog lettem. Azt éreztem, hogy büszkeséggel és szabadsággal telve dagad a mellem! Az én kistestvérem munkáját ilyen nagyra értékelik! Én azt hiszem, hogy nem is a földön jártam, hanem öt centivel fölötte lebegtem!

A díjátadás előtt a Prima Zenekar játszott népzenét, a tagjai mind korábbi Junior Prima díjasok. Igazán jó hangulatot teremtettek Török Tilla énekesnővel az élen. Mielőtt elmondták a díjazottak neveit, több zsűritagot meghallgathatott az összegyűlt nézősereg. Mindenki kíváncsian várta, hogy a közel ötszáz aspiráns közül hogyan, mi alapján választották ki azt a tíz embert, akik a szakmailag is nagyon elismert és persze, hatalmas pénzdíjazású elismerést idén bezsebelhette. Többek között beszélt (már a nevére sem emlékszem, mert annyira kibuktam rajta) egy korábbi díjazott, aki a zsűrizésben is részt vett.

A lány olyan öltözékben jelent meg, ami már önmagában is meglepő. Ne úgy képzeld, hogy annyira extravagáns és szemet gyönyörködtető, hanem épp ellenkezőleg. Annyira egyszerű, hétköznapi, mondhatnám utcai ruhában volt, hogy teljesen kitűnt az elegáns tömegből. Hisz mindenki alkalomhoz illő öltözékben volt, ő azonban egy tapadós farmer nadrágban, egy feszülős, magas nyakú pulcsiban és barna csizmában. Az utcán egy rendkívül praktikus és kényelmes viselet, de egy díjátadón szerintem nem ez a legmegfelelőbb. Remélem, amikor átvette a saját elismerését, nem ilyen ruhában volt. :) Arra a kérdésre, hogy mi alapján döntött a többek között korábbi díjazottakból álló zsűri, csak annyit lehetett érteni, hogy nagy élmény volt számára. Igen…

De ez persze nem vette el senki kedvét attól, hogy ünnepélyesen megtapsolja és örüljön a saját, vagy a rokona elismerésének. Utána Honti Hanna, a Prima Primissima Alapítvány ügyvivője vette át a szót, aki mindent elmondott, amit ilyenkor el kell, így az előző kislányra már senki sem emlékezett.

Pár pillanat múlva már ott állt a tíz díjazott a Prima fal előtt, és már kattogtak is a fényképezőgépek és a telefonok. Mindenki tapsolt és csillogó szemmel nézte a feltörekvő tehetségeket. A képek színvilágán látszik, hogy fotózás szempontjából nem a legjobb fényviszonyok álltak a rendelkezésre, de ettől csak még ünnepélyesebb volt az egész rendezvény!

Drága Gergő!

Nagyon, de nagyon büszke vagyok rád! Szívből remélem, hogy ez a díj a szakmádon belül is olyan érték, mint az én szememben! Nagyon felnézek rád! A néptánc iránti szereteted és odaadásod vezetett eddig is, és érzem, hogy ezután is az fog. Emlékszem, hogy már 9-10 éves korodtól kezdve népzenével feküdtél és keltél. Tudom, hisz ott aludtam az emeletes ágy felső szintjén. És azt is tudom, hogy még álmodban is „néptáncoltál”. Sőt, most is azzal álmodsz! További erőt és kitartást kívánok, hogy elérd és meg tudd valósítani minden álmod és vágyad!

Szeretlek!

Laci, a kicsit alacsonyabb bátyád :)

A rendezvény végén a Prima Zenekar szórakoztatta a közönséget. Az öcsém olyan jókedvű és felszabadult volt, a zenekar pedig olyan jól húzta, hogy nem bírta tovább: felkérte a feleségét és táncolni kezdtek az összegyűltek nagy örömére! :)

Ha tetszett a blogbejegyzés, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is!
Olvasd el az előző bejegyzést is: Irány Skopelos!