Irány Skopelos! - Sánta Laci blogbejegyzése

Miről szól minden? A sok meló, a rohanás, szövegtanulás, koreográfiák betanulása, autókázás, rohanás. Nem, nem panaszkodom, sőt! A lényeg, hogy a sok munka mellett a pihenésre is kell időt fordítani, mert ha az ember nem figyel magára, nem fordít időt a feltöltődésre, akkor előbb vagy utóbb befásul. Én nem akarok ilyen lenni. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen az úti cél, és végül úgy döntöttünk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal: elmentünk hát arra a szigetre, ahol a Mamma Mia! című filmet forgatták. Irány tehát Görögország, irány Skopelos!

Zöld a Kéken

Ez a sziget az Égei-tenger egyik legzöldebb szigete. A Szporádok szigetcsoport két szigete fogja közre, nyugatra Skiatos, keletre pedig Alonisos szigetét találjuk. Területe megközelítőleg 96 km2, két 500 méternél is magasabb csúcsa van. A 681 méter magas Delphi a sziget közepén, az 546 méteres Palouki pedig a sziget délkeleti felében található. 45 km hosszú és 12 km széles hegyes vidék, sűrűn borítva fenyőfákkal, amelyek egészen a partokig húzódva egybefolynak a színtiszta tengervízzel. Innen kapta Skopelos a “Zöld a Kéken” elnevezést. Elnyerte az Európai "Kék Zászló" díjat is, amely megerősíti azt a tényt, hogy nemcsak a legzöldebb görög sziget, hanem Európa legtisztább tengerpartjai is itt találhatóak! Skopelosnak hívják a sziget legnagyobb települését és egyben a közigazgatási központját is. Ennyit a száraz tényekről! :)

Négyen mentünk nyaralni. Két pár, Ancsi és Peti, akik kollégáink és barátaink a Madáchban, illetve mi ketten, Juliska és én. Repülővel indultunk Thessaloniki-be, onnan busszal mentünk Vóloszba, ahol, csak hogy ne kelljen egész nap utazni, megszálltunk egy éjszakára. Másnap kompra szálltunk és irány a végleges úti célunk, a Mamma Mia! sziget. A repülés nagyon jó volt, azt mindig nagyon szeretem. Viszonylag egyszerű volt a város másik végére érni, a buszpályaudvarra (a reptértől kb 18km!); innen indult a helyközi járat Vóloszba, ami a görög mitológia szerint egykoron a kentaurok földjén helyezkedett el.

Már csak azért is egyszerű volt, mert (nem úgy, mint itthon) több buszjárat közül lehetett választani, és bizony volt olyan, ami a reptérről a buszpályaudvarra vitt. Érdekes módon nem kellett két vagy három eszközt igénybe venni ahhoz, hogy a reptérről eljuss mondjuk a Népligetbe. De ezt csak zárójelben mondom. A buszpályaudvarig közel 55perc volt az út. Alig húsz perc várakozás után már pakoltunk a Vóloszba induló helyközi buszra, amivel 2 és fél óra volt az út. Ott aztán elfoglaltuk az átmeneti szálláshelyünket, letusoltunk (már nagyon ránk fért), és elmentünk vacsizni.