Most akkor létezik szabad akarat, vagy előre elrendelt a sorsunk?

És mik a korlátok?

Például a családi háttér, amelybe születtünk – ezt nem változtathatjuk meg sehogyan sem. A testünk sok jellemzője – a nemünk, az alkatunk. Lehet, hogy egy-két kardinális esemény is a születési tervünk része, de ezeken felül szabadon választhatunk, merre tartsunk, lépjünk vagy ne bizonyos szituációkban. Senki, sem mi magunk, de még a Jóisten sem tudja előre, hogyan fogunk dönteni bizonyos helyzetekben. Legfőképpen pedig minden egyes pillanatban szabadon élhetjük meg lelkiállapotainkat, gondolatainkat, hitrendszerünket, érzéseinket. És ez valójában óriási szabadságot jelent! Éppen ezért pusztán egy esemény, történés vagy körülmény nem lehet „karma”, hiszen ezer meg ezerféleképpen élhetjük meg ugyanazt a személyiségünk, tudatállapotunk kondicionáltságától függően. Ami az egyikünknek büntetés, az másikunknak áldásként tűnhet fel megélése szintjén. A sok ezer éves „karma törvénye” tehát egy kezdetleges értelmezése egy sokkal kifinomultabb működésnek. Az életet nem lehetne Élet-nek nevezni, ha teljesen eltervezett volna. Egy adott alapszituációból ki lehet hozni jó döntésekkel és lépésekkel egy ragyogó életutat ugyanúgy, mint egy szerencsétlent. Ez már az itt és most szabadon meghozott döntéseinken, hozzáállásunkon múlik. Vagyis van hatalom a kezünkben az életünk irányítása fölött.

A válasz tehát a kérdésre: abszolút értelemben tökéletesen szabad létezők vagyunk, mint lelkek, földi viszonylatban viszont a saját korlátaink közt mozgunk, hogy életünk beteljesíthesse lelkünk célját. És megint oda lyukadtunk ki, hogy a válasz nem lehet vagy-vagy, csak is-is. Pusztán az elménk szeretne minden kérdésben kizárólagosságot. Van tehát bizonyos mértékű sors, eleve elrendelés, és bizonyos mértékű szabad akarat is. Ez utóbbi nélkül semmi érdekes, semmi kaland, semmi kihívás és semmi fejlődési lehetőség nem volna az életben. Nincs meghatározva, hogy honnan és hová KELL eljutnunk életünk során, csak egy ezzel kapcsolatos terv, szándék van, amikor idejövünk.

Ha hiszünk Istenben, aki megalkotta ezt a csodálatos rendszert, hinnünk kell az Ő abszolút jóságában is, tehát összeférhetetlen Vele minden diktátorszerű vagy büntető jellegű elképzelés. Az Ő alkotta Univerzum, amelyet a szeretet elve vezérel, nem szeretne megbüntetni senkit, és azt sem szeretné, ha pusztán a büntetéstől való félelmünkben – vagyis önzésből – választanánk a helyes cselekvést, a másoknak nem ártást. Azt szeretné, ha ezt a bennünk élő szeretet miatt választanánk, és törvényei ebbe az irányba segítenek bennünket. Ha mégis kényszerítő erőt érzünk az életünkben, emlékezzünk rá, hogy ez mindig a saját vállalásunk, illetve arra, hogy belső megélésünk felé mindig minden helyzetben szabad az út!

Fotó; Leadfotó: 123rf.com