3 furcsa szokás, ami arra utal, hogy gyerekként túl sokat kellett másokhoz alkalmazkodnod

Bizonyos, elsőre ártalmatlannak tűnő felnőttkori szokások mögött akár az is meghúzódhat, hogy gyerekként folyton mások igényeihez, hangulatához és elvárásaihoz kellett igazodnunk.
A gyerekkori élmények sokkal tovább elkísérnek minket, mint hinnénk
A gyerekkor nem ér véget azzal, hogy felnövünk: az első éveinkben átélt tapasztalatok gyakran észrevétlenül tovább élnek abban, ahogyan kapcsolatokat alakítunk ki, konfliktusokat kezelünk, önmagunkhoz viszonyulunk, vagy éppen mások reakcióit értelmezzük. Nemcsak a súlyos, egyértelmű traumák hagyhatnak nyomot. Az is meghatározó lehet, ha valaki olyan közegben nő fel, ahol rendszeresen alkalmazkodnia kell egy kiszámíthatatlan, ingerlékeny vagy érzelmileg nehezen elérhető felnőtthöz, esetleg azt tanulja meg, hogy saját szükségletei kevésbé fontosak másokénál.
Egy gyermek számára ugyanis a család jelenti a biztonság alapját, ezért ösztönösen igyekszik olyan viselkedést kialakítani, amellyel elkerülheti a feszültséget, a kritikát vagy az elutasítást. Ami akkor hasznos alkalmazkodási módnak bizonyult, az évekkel később is automatikusan működésbe léphet, még akkor is, amikor már semmi szükség nincs rá. Valaki például felnőttként is érezheti úgy, hogy folyamatosan „jól kell viselkednie”, könnyen felelősséget vállalhat mások érzelmeiért, vagy nehezen tudja eldönteni, ő maga valójában mire vágyik. Galériánkból megtudhatod, mi az a 3 furcsa szokás, ami ha rád is jellemző, az arra utalhat, hogy gyerekként túl sokat kellett másokhoz alkalmazkodnod!
Leadfotó: 123rf



























