Most akkor létezik szabad akarat, vagy előre elrendelt a sorsunk?
Nehéz eldönteni, mert időnként mintha ezt is, azt is megtapasztalnánk.
Padma - kínai asztrológus, blogger
.webp)
Van egy fontosabb kérdés is
Mielőtt megpróbálnánk válaszolni rá, tisztáznunk kell egy sokkal nagyobb, lényegbe vágóbb kérdést: kik is vagyunk valójában? Az fellelhető spirituális tanítások egybehangzóan megmondják nekünk, amit a szívünk mélyén mindannyian tudunk: örökké létező, lelki lények vagyunk, akik egy-egy szerep kedvéért újra és újra felöltünk egy-egy testet és személyiséget a Földön. Lelkünk alapvető szándéka ezzel mindig a fejlődés, – hol gyorsabb, hol pihenősebb ütemben, de mindig ez az eredendő cél, ami miatt idejövünk. Az Univerzumot, melyben mindezek a folyamatok zajlanak, a Szeretet és az ebből közvetlenül eredő Szabadság szelleme hatja át. Mint lelki lények tehát tökéletesen szabadok vagyunk. Dönthetünk az egyes életeinkről, fejlődésünk eszközeiről és üteméről. Meg is tesszük ezt minden születésünk előtt teljes inkarnációs utazásunk, vagyis összes eddigi életünk ismeretében. Hiszen ott még nyitott és teljes a tudatunk. Vagyis minden körülményt mi választottunk, amibe beleszülettünk.
A Földi élet egyik fontos összetevője a születéssel fellépő felejtés, vagyis itt ezekre az előzményekre már nem emlékezhetünk. A tudatunk beleépül az adott testbe és életbe, hogy ezáltal koncentráltak lehessünk, ne terelje el a figyelmünk sok nem odatartozó információ. Ráadásul az elménk is annyira korlátolt – kis kapacitású – hogy képtelen is lenne kezelni a teljes tudatállapotunkat jellemző hatalmas információ tömeget. Nincs erre szükségünk itt. A rendszer enélkül is tökéletesen működik, sőt épp ez adja egyik fontos összetevőjét. A szívünkben hordozunk minden tudást és megvalósítást, amit eddig megszereztünk, és ez érzések és a lelkiismeret formájában mindig hozzáférhető a számunkra. Tehát a felejtés csak az elme számára létezik.
Itt a Földön, a testünkben, az életünkben már nem érezzük olyan határtalanul szabadnak magunkat. Vitathatatlanul bizonyos korlátok közt mozgunk – habár elfelejtettük, de így van: a saját Lelkünk által lefektetett korlátok közt. Való igaz tehát, hogy minden belőlünk indul ki. Ha ezt átlátod, és mélyen megérted, nevetségesnek fogsz tartani minden Jóistent hibáztató megnyilvánulást.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Fotó: 123rf.com
Oldalak
