Hagyd a horror sztorikat másra! Valójában ilyen élmény a szülés

Hatórányi mozdulatlanság

Bár vágytam rá, hogy szülés után azonnal Lölőkézhessek, sajnos nem adatott meg. Az viszont igen, hogy láthattam az érkezése utáni pillanatokban, majd pár perccel később, amikor felöltöztetve behozták hozzám a műtőbe. Azt az illatot az életben nem felejtem el! Meg a gribedlijét. Meg azt a végtelen boldogságot. (Na, anyukám, legalább most ne bőgj, írj tovább!)

Az igazi Lölőkézés tehát csak órákkal később kezdődött. (Viszont azóta is tart.) :) A császármetszés után hat órán át kellett mozdulatlanul feküdnöm. Egyrészt a zsibbadástól nem is tudtam volna mozogni, másrészt, ha izmozom, állítólag olyan fejgörcsöm lett volna, hogy leszedem a tapétát. Tapéta maradt, én meg a helyemen. Utólag persze nagyon rossz abba belegondolni, hogy amíg én lábadoztam, Lölő egyedül volt. Remélem, álmodott valami szépet, és nem emlékszik arra, hogy „elhagytam”! Nem akartam…

Amikor túlpörgetem ezeket a gondolatokat, szerencsére ilyenkor az is eszembe jut, hogy kellett az a hat óra ahhoz, hogy biztos legyek abban, onnantól kezdve a testem is készen áll a nagy kalandra.