Odacsukott babakocsi, tuskó utasok - Kalandok a BKV-n anyaként
Utas 4: „Nem látok, nem hallok”
Te észrevetted már, hogy „a nem látlak” típus milyen ügyetlenül néz a távolba? Sosem voltam egy kényes, kényelmes típus, de igen jólesett volna leülni nagy hassal, már csak azért is, mert amilyen óriásit tudnak fékezni a buszok, féltettem a kislányom. Felszállok. Tele a busz. A néni a bottal áll a sofőr kabinja mellett. Az anyuka a kisfiával szintén egyensúlyoz az üléssorok között. Valami marha érdekes lehet az utcán. Minden ülő néz kifelé az ablakon. Kinézek hát én is. Nincs ott semmi…
Buszsofőr 1: „Anyuka, igyekezz, vagy becsuklak a gyerekeddel együtt!”
A minap ismét voltunk olyan merészek Lölővel, hogy útnak indultunk. A lomtalanítás okán kitett bútorokon, szőnyegeken és bojlereken valahogy sikerült áttolnom a babakocsit, gondoltam, aznap már nem lesz több akadály. Jaj, hát dehogyneeeeeem! A buszos bácsi elég paprikás hangulatban volt, mert majdnem felfalta azt a három legényt is, akik meg merték kérdezni, megáll-e itt és ott a busz. Azt ugyan nem hallottam, a sofőr mit motyoghatott, azt viszont igen, hogy az utasok összenéztek, milyen pokróc a vezető úr. Gondoltam, mindenkinek lehet rossz napja… Na, de annyira rossz nem lehet, hogy egy csecsemőre zárja az ajtót. Bíztam abban, hogy az automatika miatt talán magától záródtak össze az ajtók, de miután a sofőr meg sem moccant, hogy esetleg elnézést kérjen, sajnos csak feltételezni tudom, hogy szándékos volt. Így jár, aki túl lassan veszi le a babakocsit a buszról? Hát, ez bizony nem szép!
A tömegközlekedés tényleg megbecsült tagjai vagyunk na…
Ezt is ajánljuk: Kitörlődött a szenvedés és a fájdalom - Így repült el 3 hónap!
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
