Hurrá, nyaraltunk! Új Miss Balaton született

Bevezetés a csillogó-villogó bizsuk világába

Én még – nemhogy gyereket – embert úgy örülni nem láttam semminek, mint Lölőt a felhőknek és a fáknak. Úgyhogy nem titok, hogy a nyaralást is olyan helyre tervezzük, ahol közel a természet. Kapóra jött tehát, hogy bejárjuk a Balaton-felvidéket, és megmutatjuk Lölőnek lánykorom randi helyszíneit. Természetesen azokat a helyeket, ahol Lölő-apával jártunk: tó- és patakpartok, hegytetők (és csiribiri üzletsorok, ahova mindig „véletlenül” betévedtünk). Tippelj, melyik helyszín volt Lölő nagy kedvence: naná, hogy a csiribiris! A napsárga fodros karkötős, ott, ahol apuka meggyőződött arról, hogy menthetetlen a helyzet, és mostantól tényleg nincs esélye megúszni a bizsus látogatásokat. Mert most már nem csak a kis felesége, hanem a kislánya is eped a csillogós kis fityfirittyekért. Szóval, hála az első családi nyaralásunknak, tudatosult bennem, hogy innentől kezdve Lölőre hivatkozva bármikor rászabadulhatunk a legszikrázóbb nyakláncokkal teli bazársorra.

Világszépe a Balatonban

Na, meg aztán ott a Balaton, aminek volt olyan szerencséje, hogy a világ leggyönyörűbb női lábai érintethették a habjait. Hát, komolyan mondom, a legkerekebb keblű nő után nem fordultak meg még annyian, mint Lölő után a strandon. Kék-fehér csíkos fürdőruhájában és fehér kalapjában Lölő, mint valami filmsztár a vörös szőnyegen, vonult le az apukájával a partról a tóba vezető lépcsőn. Egy szolid mártózás után kijelenthetjük, hogy Lölő imádja a Balatont. Nem úgy, mint a gyepet. Az otthoni parketta és egyéb sík terepek után meglepetés volt Lölőnek (és nekünk is) a fűvel való találkozás. Hát, lehet, hogy nagyon gonosz szülők vagyunk, de mi bizony nagyon nevettünk! Sosem láttunk még olyan arcot, mint a Lölőé, amikor egy fűszállal érintkezik. Talán ahhoz tudnám hasonlítani azt az ábrázatot, mint az apukájának, amikor valami új ízt kóstol. A harmadik napra már egész jó volt a kapcsolata a pázsittal, de az odáig vezető út bizony tényleg tele volt kacagással.