Hurrá, nyaraltunk! Új Miss Balaton született
Már hetek óta számolgattuk a napokat, annyira vártuk az első családi nyaralásunkat! Hát, mit mondjak?! Gyönyörű volt, boldog, vidám meg tényleg minden. Apukájával megmutattuk Lölőnek a randi helyszíneinket, sátrat vertünk, strandoltunk, büszkélkedtünk, nevettünk, sétáltunk.
barizsuzsi - blogger
Lölő igazi nagy utazó. Rá kellett jönnünk: ez a gyermek bizony anyja-apja lánya, így egy idő után képtelen „megülni a fenekén” (nyugi, még nem ül). Tanulva a tavaszi kurta hétvégénkből, ezúttal egy kicsit lazábbra vettük a csomagolást. Persze a forróság miatt most nem is kellett nagykabátot meg bundabugyit vinnünk, és szerencsére babakádat is kaptunk a szálláson. Úgyhogy a cirkusz most tényleg elmaradt.
Őrülték nyaralni mennek
Hol is kezdjem: a Lölőbe szerelmesedett német bácsival vagy az első balatoni csobbanással?
Jaj, nem akartam bevallani, de muszáj őszintének lennem! A csomagolási cirkusz ugyan tényleg elmaradt, de elindulni egyszerűen nem sikerül. Azt gondoltam, hogy amikor már rutinosabb szülők leszünk, majd jó egyszerű lesz nyaralni indulni. Aha, persze! Nyilván aznap kerül a napirendbe egy pluszalvás, anyának akkor nincs egy rongya sem, és természetesen a légzésfigyelőt bepakolni is akkor felejtjük el. Így történhet meg például az, hogy a tervezett tizenegy órai indulásból fél három lesz. És akkor még nem is beszéltem az új szomszédról, aki éppen akkor mutatkozik be, miután Lölő két kézzel markol a hajamba, és amikor épp a fürdőszoba felé igyekszem lecserélni a böfis ruhámat. Legalább az új szomszédnak nem kellett artikulálnom, hogy gyerekünk van… Amúgy jó fej.
Imádja a természetet
Ami viszont tény: Lölővel nyaralni maga a csoda. Ahogy ez a gyerek örülni tud a szépen vetett ágynak, a lombos fáknak és az árnyékban tett sétáknak! Kiderült azonban, hogy autókázni már tök uncsi, az pont csak arra való, hogy aludjon egy jót, de ébredés után már legyünk is ott, ahol lenni kell! Ha az éppen egy parkoló, akkor ott szálljunk ki! És mi kiszállunk, mert nekem van ilyen autós hordozó parám. Nem szeretem, ha sokáig utazik benne. Már egész gyakorlatsort terveztem meg fejben, hogy az utazás közbeni pihenés alkalmával hogyan tornáztatom meg, aztán amikor a „csípődöntés előre kétszer, majd hátra kétszer” résznél tartok, eszembe jut, hogy Lölő még csak öt hónapos. Úgyhogy maradunk a Hóc, hóc, katonánál meg a benzinkúton nézelődve, ölben vigyorgásnál.
Oldalak
