Hímes tojást sebtiben: 3 villámgyors dekorációs ötlet kisgyerekes anyáknak

Húsvét. Készülődünk. Lázasan, boldogan és egy kicsit, dehogy, nagyon-nagyon gyorsan. A 14 hónapos csemeténk mellett ugyanis nemcsak „festődnek” a tojások, hanem repülnek is, le az asztalról. Jöjjön hát néhány hímestojás-készítő villámtipp kisgyermekes anyukáknak!

barizsuzsi - blogger

Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!

Bár már a második húsvétunk együtt, mégis az első igazi. Tavaly ilyenkor még teljesen más volt a fókusz: az akkor egyhónapos Lölőkénk ünnepnapjai akkor még szinte csupán alvásból és evésből álltak, idén viszont... Tudod, ahogyan az első "gyerekes" karácsonyunkra, úgy a húsvétunkra is elkezdtük a lázas készülődést. Lölőnek mindennap mesélünk a tavaszi ünnepről, már mutatja a nyuszit, és miután enni is nagyon szereti a tojást, biztos vagyok benne, hogy húsvétkor is örül majd a színesebbnél színesebb daraboknak.

Rendhagyó készülődés

Gyerekként (is) mindig annyira vártuk az ünnepet. És ezt a csodálatos érzést (is) anyukámnak köszönhetem. Ő mindig tudta, hogyan öltöztethetjük ünneplőbe az otthonunkat és a szívünket. Ezt az édes pakkot hoztam hát magammal, és most Lölőnek adom tovább. Úgyhogy az első olyan húsvétunkon, amikor már Lölő nagylány, bele is vágtam a nagy készülődésbe. Ami igazán különlegesre sikerült… Merthogy előkészítettem a hozzávalókat, és bár a nagy meglepetést először titokban szerettem volna elkészíteni, rájöttem, lehetetlen küldetés. Tekintve, hogy van egy 14 hónapos, pontosabban egy igen kíváncsi, huncut 14 hónapos gyermekünk, aki egész nap, mint egy kiskacsa totyog anyakacsája után, nem lehet csak úgy elbújni festegetni meg ragasztgatni. Úgyhogy a nagy lebukás után végül beavattam a részletekbe, megmutattam neki mindent, ami a kezemben volt. Ezután pedig megkértem a férjem, segítsen abban, hogy legyen pár, egyedül töltött percem. Lett. A férjem tényleg mindent megtett. De valahogy mégis eltűntek a cérnák az asztalról, és hogy, hogy nem, a tojásnak is repülni szottyant kedve. Hát, na, időnként az asztalhoz penderült a mi kis gyorsléptű forgószelünk. :)

Oldalak

Szólj hozzá Te is!