Értsd meg, anya, én már nagylány vagyok!
Jön-megy, beszél, int, hogy fotózzuk, szól, hogy menjünk a vécére, megmutatja, anya hogy tekeri a kormányt parkolás közben, fest, aztán kurjant, nézzem őt, míg azt utánozza, apa hogy eszik. És bölcsibe megy. Én meg majd csak megleszek valahogy…
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
Lölő a jövő hónapban két éves lesz, pedig még csak most barkácsoltuk az első szülinapi ajándékát. Na, meg aztán az a cukormentes joghurt miatti sírás is mintha tegnap lett volna. De mielőtt elmerülnék ismét a múltban, megosztok veled egy sokkal izgalmasabbat. Mármint nekem izgalmas. Nagyon is.
Szobatisztaság in-dul!
Szóval, új év új kezdet – mondják, bár én sosem gondolkodtam így róla, éppen ezért például újévi fogadalmaim sem voltak igazán. Idén viszont történt valami, valami olyan a mi kis családi életünkben, ami eddig nem volt: Lölő 2018 első reggelén azt kérte, ne adjunk rá pelenkát. Ugyan már voltak korábban jelei annak, hogy komolyan érdeklődik a vécében történő dolgok iránt, de azért nem ennyire. Az új év első napjától nagyobb sebességfokozatba kapcsoltunk a témával. Az együtt üldögélés tehát folytatódik, de most már én guggolok mellette a szőnyegen, és nem fordítva. :)