14 hónapos, és már ki tud babrálni velem

„Vannak már durva napjaitok?”

A múltkor egy anyuka kérdezte tőlem, vannak-e már igazán durva napjaink, hiszen mégiscsak a dackorszak elejét tapossuk. Durva napok Lölővel? Ugyan! Aztán nagyjából egy hét múlva rájöttem, mire gondolt.

A reggel pontosan úgy indult, mint bármelyik nap. A változás csak annyi volt, hogy aznap nem tudtunk kimenni, mert rettenetes idő volt. Borzasztó szél fújt, eső is esett, szóval, alkalmatlan volt bármilyen kinti programra. Mondjuk, itthon is annyi a tennivaló, hogy még néha szükség is van ilyen napokra. Egészen sokat kell sétálni például a fakanállal, fel kell próbálni az összes kendőt és terítőt, a hűtőmágneseket meg kell igazítani, a szennyeskosárból is ki kell pakolni az összes ruhát, majd a szélrózsa minden irányába szét kell hordani, és anya táskájába is be kell tömni néhány építőkockát. Na, meg ott vannak a kirakók is, amit szét kell szórni az egész lakásban, aztán ajtókat kell nyitni-zárni, fiókokat húzogatni, telefonálni, mosógépet bepakolni és mosást elindítani, aztán teregetni, pelust a szemetesbe dobni és beszélni, beszélni, beszélni.

Amikor minden zuhan, puffan, borul

Szóval, amúgy ilyesmire számítok mindennap. Aztán jön az a bizonyos tipikusan dacos nap, én csak így hívom: tornádónap. Amikor minden szélsebesen mozdul, és minden az ellenkezőjeképp történik. Ez a nap nem olyasmi, mint amire számítok. Amint Lölő reggel földet ér, semmi sem marad a helyén. Amerre megy, mindenhol zuhan, csattan, borul, szakad, ömlik, puffan valami. Néha olyan zajok keletkeznek, hogy komolyan megrettenek. Behaluzok olyanokat, hogy „úristen, magára húzta a szekrényt”, aztán szerencsére rájövök, hogy a beépített szekrényekkel mindez lehetetlen. Aztán olyan dolgokat kaparint meg olyan helyekről, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Akkor kerül elő a fülbevalóm hátulja, akkor marad nyitva véletlenül a fürdőszobaajtó, olyankor nincs elég időm arra, hogy megakadályozzam Lölőt abban, hogy felnyissa a WC-tetejét, és egy másodperc is sok ahhoz, hogy utána vessem magam, amikor épp a mosógépbe készül bemászni. Ezeken a napokon Lölő számára a nem az új igen. Szégyen, nem szégyen, ezeken a napokon epekedve várom az alvást, mert jólesne egy kicsit nekem is megpihenni. Ám éppen ezeken a napokon tart a Lölő-álom, mondjuk, 38 percig… Ez az A variáció. A B pedig…