Eljött a nap, amikor kimondta: anya!

Sosem gondoltam volna, hogy a bizonyos első dolgoknak milyen nagy jelentősége lesz az életemben: az első mosoly, az első cipő, az első kimondott anya és az első olyan játszóterezés, ahonnan koszos ruhában jövünk haza. Hiába, minden megváltozik, amikor csemetéje lesz az embernek.

Sok mindenben első ez az időszak. Az első szülinap tényleg nem csak egy fontos évforduló, még annál is több: egy óriási mérföldkő, a nagylánnyá cseperedés első nagy állomása. Amikor Lölőkénk többé nem csecsemő, hanem gondolkodó, huncutkodó, felnőtteket utánzó, a nagyok világának minden szegletét megismerni akaró kis aprólék. És kétségtelen, hogy ez az időszak az, amikor már anya is időnként sárkánnyá válik, és apa is többször penderül elő elmagyarázni, azt épp miért ne(m) és hogy az miért veszélyes.

Mindent ért és mindent megértet velünk

Annyi mindennel meg tud lepni bennünket Lölő! Pont az első „hófordulóján” mosolygott rám először, aztán ott van az ülés, amit aznap rögtön a felállás követett hat hónapos korában. Aztán jöttek a puszik, a puha babatenyérrel simogatások, a sok-sok nevetés, az akarat kibontakozása, az első hiszti, az érzelmek kimutatása, és mennyi minden még! És mindennap van valami meglepetés, valami új, ami tegnap még nem volt. Emlékszem, nem volt még 10 hónapos, amikor rászóltam, hogy üljön rendesen az etetőszéken, mert fekve nem lehet. Hát, mondtam, hogy „Ülj fel, kicsim, fekve nem lehet enni!”, mire Lölő kihúzta magát és nyitotta a száját. Az volt az első olyan megnyilvánulása, amiről tudtam, ért bennünket. Hú, hát, az nagy érzés volt! Azt hiszem, akkor is sírtam. :) :) :) Most ott tartunk, hogy noha még csupán pár „rendes” szót hallunk tőle, mindent meg tudunk beszélni. Ha vizet kér, mutat és bólint. Ha megkérdezem, eszik-e levest, bólint és elindul a széke felé. Ha megdörzsöli az orrát, rám néz, mire megkérdezem, kiszívjuk-e. Bólint és mutat az orrszívóra. Hozza a kiscipőjét, ha sétálni indulna, és nyaköleléssel jelzi, hogy „anyucikám, most csak te kellesz!”. Ami pedig a beszédet illeti: egész nap mondja és mondja. Babanyelven, halkan, hangosan, gesztikulálva, telefonba, velem szemben állva, az ujját a magasba emelve, az ajtón kifelé mutogatva, mindenhol és mindenkor. Nagylány. Annyira szeretem!