Dackorszak: íme, az első felvonás!

Ez a gyerek annyira szeret!

Annyit gondolkodtam már azon, hogy hogyan jönnek a piciknél az érzések. Vajon az már magzati korban „eldől”, hogy tud majd szeretni? Vagy majd a tőlünk kapott érzések lesznek az „irányadók”? Esetleg ösztönből jön minden? Akárhogy is, én borzasztó boldog és boldog anya vagyok! Lölő pedig egy végtelenül kedves kis teremtés, aki olyan finoman tud simogatni, olyan kedvesen tud megérinteni, olyan szorosan tud ölelni és végtelen szeretettel rám nézni!

Már-már szavakkal is kommunikál

Jó pár hónapja még elképzelésem sem volt arról, Lölő milyen lesz dacos gyerekként. Most már azért kapizsgálom… Most éppen olyanokról fantáziálok, milyen lesz, ha majd már szavakkal is kifejezi azokat az érzéseket, amelyeket egyelőre csak az arcán és a hangján érzékelünk. Lölő-lakban amúgy ébredéstől lefekvésig megy a bababeszéd, és egyre több „értelmes” szót ismerünk fel. Az anya, apa, gyere, labda, lámpa, nagymama, nagypapa már teljesen egyértelmű, a többit pedig izgatottan várjuk. Addig pedig marad ez a csodálatos és különleges babanyelv, aminek amúgy is már minden hangját megértünk. :)

Fotók: barizsuzsi