Almási Kitti válaszol: Borzalmas nő az anyám!

Olvasónknak édesanyjával van nagyon komoly és mély konfliktusa. Ebben kér segítséget.

Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus

Videóimban az olvasói levelek, kérdések közül a leggyakrabban felmerülő problémákra fogok válaszolni. A célom az, hogy egy pillanatra elgondolkodtassam az embereket arról, hogy mindig, minden helyzetet megváltoztathatunk azáltal, ha új szempontból értelmezzük, ha másként tekintünk rá. Ennek a szemléletmódnak az elajátítása más életterületeken is nagy előny lehet.

Az olvasói történeteket, kérdéseket az entortenetem@femcafe.hu emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.

Az anyámmal van gond

"Jó napot kívánok! Egy elég nehézkes bajjal küszködöm egy ideje. Ez pedig az anyám. Eleinte azt hittem a párommal van bajom, aztán, hogy édesapámmal, de nem velük volt a baj, hanem anyukámmal. Azt kell tudni, hogy neki szörnyű gyerekkora volt és megfogadta, hogy más anya lesz, nem lesz olyan, mint a sajátja volt. Az apukámhoz menekülés miatt ment hozzá, az apukám meg azért vette el, mert az anyja unszolta, vagyis már jól kezdődött ez a házasság... Teltek múltak az idők, én és a testvérem megszületett, apukám alkoholista, anyukám meg hát mással kereste a boldogságot, amit akkor megértettem, de most sajnos nem tudom megérteni és nem akarom talán el sem fogadni. Történt egyszer mikor még együtt volt a "család", hogy ő lelépett napokra egy pasassal, azt sem tudtuk él -e vagy hal -e, csak úgy otthagyott minket. Majd hazajött és ki lett tessékelve a családi házból és elment. Én hozzáköltöztem, mert tudtam, hogy nála talán jobb lesz az életszínvonal, mint apukámnál, tehát mondjuk ki érdekből költöztem hozzá. A testvérem nagyon hiányzott, mivel ő apukánkkal maradt, de egyszer elege lett neki is és beköltözött hozzánk. Azóta együtt vagyunk. Anyukám külföldre jár ki dolgozni valami nagyon sok éve, vagyis még nagyon fiatal voltam mikor elindult, azt hiszem akkor lett volna a legnagyobb szükségem a szüleimre, de ez nem adatott meg nekem. Már 22 éves elmúltam, befejeztem az egyetemet, a párom pedig eljegyzett, tehát már lassan a saját kis életünket fogjuk tervezni, de én így nem tudom. Két fajta anyát ismerek az egyik az enyém: aki hagyja a gyerekeit, hagyja, hogy felnőjenek, de nem igazán érdekli őt, a másik pedig a páromé: aki nem hagyja felnőni a pici fiacskáját, a széltől is óvja, mindenbe beleszól, stb. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy egyik sem az igazi. Én a sajátommal szeretnék megbírkózni. Időközben ugye elváltak a szüleim, apukám maradt magába a családi házba, mi pedig albérletből albérletbe vándolroltunk, míg össze nem gyűlt egy kis pénz egy kicsike házra. Az együttélésünk alatt rengeteg pasija volt, van és lesz és ez az ami zavar minket a testvéremmel. Néha viccelünk a saját nyomorunkon, hogy elkezdjük számolgatni őket, aztán van akit én elfelejtettem, de ő nem és fordítva. Hogy is mondjam. nem az zavar, hogy neki száz van, volt és lesz, hanem az, hogy nyilvánosan mindenki előtt csinálja és azt mondja nincs közötök az életemhez, de akkor minek kever bele minket? Minek cipeli a pasasokat haza? Házastól meglezdve pedofílig. Igen ilyen is volt, mikor még kisebb voltam és az iskolapszichológus segített akkor. Ebből van elegem és abból, hogy mindig az éppen új "nagy ő-je" a fontos és nem mi a gyermekei. Nem kell félreérteni nem várom el, hogy babusgasson, mert felnőttem, megvagyok nélküle is, de egy felnőtt embernek is anyja az anyja. Nem? Valamilyen szinten az hiányzik, hogy támogasson, hogy lássam, hogy ő is jó nagymama lenne, de nem ezt látom, hanem még versenyzik velem, hogy az új pasijával, akivel a híres facebookon ismerkedett meg, 1 hónapnyi csetelés után elutazott hozzá, tehát hazajött külföldről éjszaka, másnap délután ment a pasashoz, és igen vele tervez gyereket, mikor egy 44 éves nőről beszélünk, akinek 2 felnőtt gyermeke van és a lányának lehetne már és ugye jövőt még nem biztosított ennek a 2 gyermeknek sem, akkor mire kell még egy? És nem ez a pláne, hanem, hogy a pasas a nyomortanyán, ahol él, nevel még 4 gyereket. Kérdem én normális akkor? És ezt mind lázadásból akarta csinálni, mivel én azt mertem mondani, hogy neked már nem való, szülök majd egy unokát várd ki még azt a 2 évet, míg leteszem a véglegesítői vizsgát és lesz baba a házban. Hát nem, mert ő még fiatal, miért ne lehetne neki is? Vagy például újabban arra szokott rá. hogy elhordozgat itthonról mindent a pasashoz, mert jaj szegény egyedül neveli a 4 gyerekét. És fáj, hogy nekem nem adatott meg egy olyan anya, akit én gondolok anyának, amilyen ugye majd én szeretnék lenni. Itthon semmit nem csinál, állandóan a pasasok után járkál. Ha problámám volt, vagy csak szimplán beszélgetni akartam vele, lerázott hamar, mert ő videóhívásba beszélget a pasasával amikor hazaért, de ő fáradt és velem majd beszélget másnap vagy majd... Na igen ezért kérek egy kis segítséget, mert nem tudom mit tegyek? Mit tanácsol? És ugye emiatt katasztrófa az életünk, mivel nem tudunk beszélni sem már szépen, hanem csak kiabálva, mert én ne szóljak bele az életébe, őt se érdekli az enyém, meg az az ő magánügye, de azért megosztja velem, hogy a pasija volt nője ráírt facebookon és ő, mint felnőtt és kemény, határozott nő milyen okosságot szólt be neki, amit nem írok le. mert trágár. Sokszor úgy érzem, hogy megbolondulok itthon és, hogy nem tudom meddig fogom még elviselni, de sajnos az a rossz, hogy még anyagiak miatt függök tőle, mert most fogok elkezdeni dolgozni szeptemberben, mint óvónő. Elgondolkodtam, hogy velem van a baj, mert ugye a páromat is zavarja, ha kiabálunk itthon anyámmal, de vele soha nem kiabálok, sem mással, tehát mindenki mással szépen megtudom beszélni a problémákat és kulturáltan oldjuk meg a konfliktusokat, csak anyámmal nem megy. Vele csak kiabálunk egymás arcába, majd én elkezdek sírni me könyörögni neki, ő zsarol, hogy na nem fizeti ki, amit kell nekem, meg ilyesmi. Aztán jaj megbocsájt, de ő ezt nem fejelti el, hogy én, hogy viselkedek vele, egy anya nem ezt érdemli és akármilyen legyen is az az anya azt tisztelni és becsülni kell. Én pedig nem így gondolom, a tiszteletet ki kell érdemelni, ahogyan a szeretetet is, azt nem lehet kikövetelni, ha engem sem fog tisztelni a gyermekem, akkor tudni fogom, hogy valahol nagyon ellőttem, valamit nagyon nem csináltam jól. Rettenetesen félek attól is, hogy én is ilyen leszek, hogy én is így fogok járni, hogy majd elválok és stb. A párom viszont megnyugtat és azt mondja, hogy megoldjuk, nem hagyja, hogy ilyen legyek és, hogy így alakuljon. Azóta nem látom benne az anyámat, akit kicsikoromba úgy szerettem, meg úgy éreztem ő is szeret, amióta először lelépett és megtudtam mit csinált. Tehát akkor én is és a testvérem is borzasztóan csalódtunk benne. Nem kell félreérteni, mert mi elfogadjuk, ha van valakije, tehát mindenkinek kell egy társ, de nem egy évben nem tudom hány új társ és nem egy hét után már ő az igazi, na neki gyereket szülök, meg stb. Volt egy kapcsolata, ami majdnem 2 év volt, de őt is megcsalta. Meg miután szétmennek a pasijaival mindig rájön, hogy áá nem volt jó az ágyban, vagy áá nem volt férfi, vagy áá érzelmi sérült, vagy egy égőt nem tud kicserélni, stb, de addig ő volt az igazi... Én ezt nem értem"

Olvasónk, Betti nagyon szeretne segíteni a barátnőjének, aki nem találja az igazit. Nem tudja, milyen tanácsot adjon neki, mert a lány annak ellenére, hogy gyönyörű és intelligens, viselkedésével mégis taszítja a férfiakat.

Leadfotó: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!