Almási Kitti válaszol: Nincs párom, a barátaim elhagytak, hogyan tovább?

Olvasónk gyerekként szinte semmi dicséretet nem kapott, felnőttként pedig nagyon nehezen alakít ki kapcsolatokat. Ebben kér segítséget.

Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus

Videóimban az olvasói levelek, kérdések közül a leggyakrabban felmerülő problémákra fogok válaszolni. A célom az, hogy egy pillanatra elgondolkodtassam az embereket arról, hogy mindig, minden helyzetet megváltoztathatunk azáltal, ha új szempontból értelmezzük, ha másként tekintünk rá. Ennek a szemléletmódnak az elajátítása más életterületeken is nagy előny lehet.

Az olvasói történeteket, kérdéseket az entortenetem@femcafe.hu emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.

Hideg gyerekkor, magányos felnőttkor

Kedves Kitti!

Sokszor Gratulálok az új vlog-videókhoz, és hasznos oknyomozós blogbejegyzésekhez, amikből hihetetlenül sokat lehet tanulni az emberi lélek nagy rejtelmeiről! Nagyon sok kérdés kavarog bennem, de úgy hiszem, hogy sajnos idő hiányában mindenre nem maradhat feltétlen idő!

Egyke gyerekként sokszor éreztem azt, hogy imádott szüleim mindig egyre több maximalitásra törekvő elvárást támasztanak irántam, míg a legtöbb esetben - főként édesapámtól -, egyetlen dicsérő szót, vagy emberi-morális gesztust sem kaphattam; ellenben előszeretettel alázott, és tett minden esetben szánalmas nevetségessé minden jeles ünnep, és szülinapon!

Passzív-agresszív kategóriájú, magányosságra hajlamos embernek vallom magamat, akit egy-egy konfliktus, vagy lehetőségnek beállított próbatétel nemhogy megerősítene de valami titkos, különös melankólia, letargia, és megsemmisülés útjára vezérel! Sajnos gyerekkoromtól kezdve rendkívül nehezen alakítok ki új baráti, és társaskapcsolatokat, és - bár szerettem volna családot magamnak, sajnos szomorúsággal kell, hogy tapasztaljam, hogy a legtöbb XXI. századi hölgyeménynek anyagi jótlét, és pénz kell egyedül!

Főként internetes társkeresés ügyében persze történtek próbálkozások, de amint leírták sokan, hogy 150000 ft-ot kérnek egy-egy randiért cserébe, az emberi kommunikáció szinte teljesen megszakadt!

A legtöbb barátomnak már van önnálló családja, és boldog édesanyák, és édesapák, viszont kategórikusan közölték, hogy a barátságunknak vége, hiszen nekik már saját családjukkal kell, és illik foglalkozniuk, és semmi kedvük, egy nagyranőtt, örök gyereket pesztrálgatni!

Ismerőseim mondogatták, hogy lépjek ki nyugodtan biztonságos komfortzónából, mire sok elkeseredett, és kudarcra ítélt lépés-döntés következett, és nagyon hamar visszasüllyedtem egy nagyon szomorú, magatehetetlen, és ostobán szerecsétlen helyzetbe!

Szerettem volna Igaz-Őszinte új barátságokat kötni Színészekkel és mindig is vonzott a színházi kulissza, mert annak idején jelentkeztem a Színművészetire, ahol már az első rostán kidobtak!

A kérdésem az volna, hogy mennyire életképesek felszínes, közönyös, túlzottan exibicioniata világunkban a Barátságok? Illetve, hogy érdemes-e híres emberek társaságát keresni, vagy ők is visszaélnek a felkínált helyzettel, és csupán kedvükre kihasználnak másokat?!

További sikereket! Nagy kalappalt a munkákhoz! Szép napot!

Üdvözli: Róbert

Olvasónk, Betti nagyon szeretne segíteni a barátnőjének, aki nem találja az igazit. Nem tudja, milyen tanácsot adjon neki, mert a lány annak ellenére, hogy gyönyörű és intelligens, viselkedésével mégis taszítja a férfiakat.

Leadfotó: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!