Agymenő blog - Megfelelsz, de mégsem. Felháborít, de elfogadod

A tökéletes nő mítosza című írásom kapcsán nagyon sok visszajelzést kaptam a férfiaktól, akik tiszteletteljes őszinteséggel írtak nekem. Utólag is köszönöm! :) Most ehhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.

Eleve sokan vették a fáradtságot, hogy leírják mit gondolnak, kinyilvánítsák a véleményüket, teret engedve a legkülönfélébb álláspontoknak. Ehhez képest a kép majdnem egységes lett. Nem a nőket védték, sokkal inkább egy panaszáradat volt, hogy mennyire nem megbecsült a klasszikus férfiideál, vagy épp feléjük milyen elvárásokat támaszt a társadalom.

Pár emberrel beszélgetésbe bonyolódtam, amiből rögtön kiderült, hogy a többség csak hellyel-közzel hajlandó ezen elvárásokat magukévá tenni, emellett persze akad, aki kiakad, mégis nagymértékben igenis megfelel… Egységes káosz! Jó, tudom, ez egy oximoron, de akkor is. :) Szóval megfelelsz, de mégsem. Felháborít, de elfogadod.

A férfiakat leginkább sportok iránti új érdeklődés, divat lázítja fel. Ezt sajnos nem teljesen tudom elfogadni, hiszen egy egészséges férfi képéhez hozzátartozik az egészséges külső is. Nem azt mondom, hogy legyen egy szétgyúrt hegyomlás, vagy bírjon egy olimpikon alkatával, de ne is legyen olyan vékony, hogy szíved szerint kennél neki egy zsíros kenyeret ahányszor meglátod. Emellett az elhízott sem túl vonzó… Gondolom nem kell elmagyarázni. Mégis, még maradt sok-sok verzió az egészséges kinézet fogalmán belül.

Ehhez képest a nők legyen vékonyak, elfogadható méretű mellekkel, ami többnyire csak sebészkés által oldható meg. Tehát a pasikat még mindig nem kell szétszabni…

Azt viszont megértem, hogy rájuk is nehezedik a tudat, a teljesítmények kényszere: nézz ki átlagosan, légy sikeres, tanult, kemény, határozott, kreatív.. stb. Emellett persze nem árt, ha van lelked és férfiasan tudsz gyengéd lenni. Na, oké, megadom, az ő agyuk is körhintán ül.

De akkor ki a hibás? Egymást hajszoljuk ebbe bele, vagy a társadalom kollektíven ilyen ostoba, míg az egyén nem az? Esetleg egy manipulatív összeesküvés az egész, miszerint az emberek bizonyos rétegeit amolyan ”szuper humanoidokká” alakítják, akik mindent kibírnak és végtelenségig terhelhetőek?

Bárhogy is pofozgatom, ugyanaz a vége. Popper Péter szavait veszem kölcsön, amin érdemes elgondolkodni, mert elég durva, elég… életszerű: “Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.”