A pletykalapok

Ismét letettem az arcom, amikor egy mai főcímet elolvastam. Megint egy „sztárpár” válásáról, szakításáról volt szó, de nekem valahogy az egész mindig mást jelent…

Magánügy

Elsőként ott vannak a „jól értesült, magukat megnevezni nem kívánó ismerősök”… nos, a köznyelvben az ilyet röviden csak „sz*rkeverőnek” hívjuk és nem is tévedünk sokat. Mert ugye, ha valóban egy válságban lévő kapcsolatról van szó, akkor legkevésbé az hiányzik, hogy dumáljanak róla, pletykákat gyártsanak, stb. Ez két, néha három ember magánügye, ami többnyire mérhetetlen csalódásokkal, fájdalmakkal, és sajnos harci vággyal is jár. Mármint, ha nem kacsa az egész és valóban épp durvulás van. Egyébként nem is értem ezeket a jól értesült személyeket, akik tudatni kívánják a világgal más emberek bánatát, fájdalmát. Szívesen kötelezném a bulvárban megjelenő, nem életellenes történések „tanúit”, hogy minden esetben nevezzék meg magukat! Kevesebbeknek járna a szája…

Ezek után visszakanyarodnék a tényhez, hogy attól, hogy valaki ismert, egy szerelem, egy kapcsolat vége pont olyan, mint másoknál. Talán még rosszabb, hiszen tunkol benne a fél ország. Persze, a legideálisabb a csendes, nyugodt megegyezés, bár ez a legkevésbé sem jellemző. Ilyenkor mindenki birtokolni akar, kivenni a jussát… nem beszélve arról, hogy semmiképp sem szeretné magát okolni a történtekért. Még akkor is így van, ha kliséket mond valaki; „nem illettünk össze”, „így láttuk jónak", stb. Ekkor biztosak lehetünk, hogy a másik fél vetett véget a dolognak, bár a hibáztatás és a köpködés sem jobb. Talán egyetlen szóval elegendő lenne nyilatkozni, ha feltétlenül szükséges: „VÉGE! Miért? Az hadd legyen a mi dolgunk és köszönöm, hogy ezt megérted!” Az embereknek pedig kötelességük ezt felfogni. Slussz.

Persze, a pletyka aranyat ér és nem csak a bulvárban! VISZONT: mindenki dönthet másképp. Okkal, vagy akár ok nélkül is, hogy nem együtt folytatják az életüket. Mindenki, aki nem vesz részt a kapcsolatban… csak közvetett információt kaphat. Egyáltalán miért jó az, ha mások romjaiban kutatnak? Miért marják le a polcokról az ilyen címmel eladott bulvártrottyot? Nem sajnálni kellene inkább? Én sajnálom, még akkor is, ha mondjuk ellenszenvesek a felek. Mit sajnálok? A tényt, hogy valami, ami egyszer fontos volt, értéket képviselt; elmúlt, összedőlt. Az ok már lényegében mindegy.

Fotó: huffingtonpost.com