„Jó úton haladunk” - A fesztiválról, múltról és jövőről Vinnai Andrással beszélgettünk

Milyen új bemutatókat terveztek?

Hamarosan elkezdődnek a Fear the Szaknévsor című előadás próbái, amely a szolgáltatói szektor horrorisztikus világába nyújt bepillantást. Fodrászok, lakásfelújítók, bébiszitterek, temetkezési vállalkozók keserítik meg szegény megrendelők életét és halálát. Mindez négy nagyszerű színész segítségével valósul meg. Látható lesz benne a fura nevű, komikus nagyhatalom Rainer-Micsinyei Nóra. A megátalkodott Bánki Gergely, akinek megveszekedett tehetségét egyre élesebbre csiszolja az idő. A rekeszizom bulldózerként definiálható apró színészóriás Sipos Vera. Valamint Jankovics Péter (L betű nélkül), aki a tréfacsinálás gépezetében az egyik legszórakoztatóbb fogaskerék. Nélküle én ma már nem is tudok elképzelni egy magára valamit is adó színházi előadást! Ezért is szerepel egy másik prozsektünkben is, amely egy kamaszokból álló garázsbandáról szól és a meglepő Garázsbanda címen készül elhíresülni. Ám aki azt hiszi, hogy ebben a koncertszínházi előadásban nem fog szerepelni Szabó Zoltán, az akkorát téved, hogy nem is lesz alkalma kijavítani. Szabó Zoltán annyira egyet jelent a szórakoztatás fogalmával, hogy erős gyanú él bennem, miszerint gyermekkorában beleesett abba a hordóba, amelyben a Hahota kiadványokhoz érlelték a nyomdafestéket. Én nem is bírok Zoltánra nézni anélkül, hogy ne fogalmazódna meg bennem valami irigységből fakadó szitokszó.

Hovatovább bemutatásra kerül egy a munkahelyi problémákat feszegető előadás Irodai Létformák címmel, amely a nagymúltú és gigászi jelenű Mogács Dániel dirigensi közreműködésével nyeri el végső formáját Litkai Gergely, Laboda Kornél és jómagam írói erőfeszítéseit használva gyúanyagként.

És még mindig nincs vége! Útjára indítunk egy sorozatot, amely három felolvasószínházi előadásból áll. Ezek a cinizmus mibenlétéhez, az antiutódisztópiák párhuzamos valóságaihoz és a modernkori tudomány rejtélyes világához adnak kulcsot a nézők kezébe, amit aztán együttes erővel törünk bele a zárba.

Végezetül hadd fejezzem ki köszönetemet:

Nagyon hálás vagyok azért, hogy az interjú kérdéseire írásban válaszolhattam, mert így sokkal inkább kifinomultabb énemet mutathattam meg, mintha élőszóban kellett volna kipréselnem magamból a gondolataimat. Szeretem magam, ahogy írok.