"Harmincnégy évig fogalmam sem volt arról, mi az a fáradtság" Egy anya tűnődései

Az oroszlánokat is legyőzném

A nyugalom? Teljesen más, mint amilyet harmincnégy év alatt valaha is éreztem. Te, jó ég, harmincnégy évig fogalmam sem volt arról, mi az a fáradtság! De harmincnégy évig azt sem tudtam elképzelni, milyen lehet totális kimerültségben is, hipp-hopp, erőre kapni. Ezelőtt aligha éreztem azt, hogy képes lennék megküzdeni egy oroszlánnal, de most már tudom, hogy egyszerre tíz ellen is győznék. Harmincnégy évet vártam arra is, hogy megtudjam, milyen az igazi türelem és milyen istenigazából kitartani valami mellett. És képzeld, harmincnégy év kellett ahhoz is, hogy megtudjam, hogyan „kell” magabiztosnak lenni, és hogyan lehet nemet is mondani! Bárkinek. Harmincnégy év után megtudtam, milyen vágyni arra, hogy megtanuljak horgolni, és örülni annak, hogy van, aki ezt megtanítja nekem. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd jobban fognak érdekelni a babakeksz-tesztek, mint a lógós fülbevalók. Harmincnégy év alatt egyszer sem voltam olyan izgatott, mint most, amikor először kapott almát Lölő.

Harmincnégy év után…

…az én éhségem már nem is fontos. Harmincnégy év elteltével nem orvoshoz, hanem gyerekorvoshoz megyek, ahol nem Zsuzsának szólítanak, hanem azt mondják, anyuka. Harmincnégy év után mondhatom, hogy az ágy szélébe rúgásnál ezerszer jobban fáj, ha rálépek a csörgőre. Harmincnégy évig fogalmam sem volt arról, hogy képesek emberek napokig a négy fal között lenni, most viszont már arról nincs fogalmam, hogy miért is vágyódnék én távoli helyekre, amikor nekem a négy fal között van a boldogságom. Harmincnégy évig szerettem, és harmincnégy évig azt hittem, mindent tudok a szeretetről. Harmincnégy év után kiderült, hogy a szeretetnek még ezernyi árnyalata és mélysége van...

Szóval, van az úgy, hogy néha az ember lánya is eltűnődik. Majd szalad, és kihúzza az ágy alól a boldogságát… :)

Ezt is ajánljuk:

Őszintén a nyilvános szoptatásról

Fotók: barizsuzsi