Három tévhit a gyászról, amit jobb, ha azonnal elfelejtesz

2. tévhit: „Jobb, ha egyedül próbálom meg feldolgozni”

Először is szögezzük le: a gyászolás nem egy szégyellnivaló dolog, aminek zárt ajtók mögött kell történnie! Ha valaki elveszít egy számára fontos embert, akkor tehetetlenségében képes a legszélsőségesebb érzéseket produkálni. Ez az érzelmi hullámvasút nyomasztó, amiről gyakran úgy hisszük, hogy jobb, ha nem osztjuk meg másokkal. Ugyanakkor látni kell azt, hogy kifejezetten hasznos lehet, ha van valaki, akinek a vállán kisírhatjuk magunkat. Egy közeli barát vagy családtag, aki mellett biztonságban érzi magát az ember, nagyon sokat tud segíteni, már csak azzal is, hogy végighallgatja a gyászoló mondandóját. Ilyen helyzetben tehát, ha egy közeli barát megkérdezi, hogy érzed magad, akkor próbálj meg egy odavetett „jól” helyett beszélni neki arról, hogy mennyi minden kavarog a fejedben. Meglátod, milyen megkönnyebbülést okoz, ha tudsz róla beszélni egy kicsit!

3. tévhit: A gyász egy évig tart

A gyász egy olyan érzés, aminek lehetetlen megszabni a határidejét, hiszen ez is személyenként változó. Tart, ameddig tart, ezt egyszerűen nem lehet időpontokhoz kötni. A fő, hogy türelmesek legyünk, és megpróbáljuk megélni a fájdalmunkat. Sokan azt mondják, hogy például egy társ halála örökké feldolgozhatatlan marad. Tény, hogy egy ilyen történés után többé semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen, azonban kis lépésenként egy ilyen tragédia után is fel lehet állni. Fontos azonban, hogy ehhez el kell engedni ezeket a társadalmunkban rögzült mítoszokat, és megpróbálni a saját szükségleteinket szem előtt tartva elfogadni az egyébként elfogadhatatlant.

Ha érdekesnek találtad a cikket, akkor nyomj egy lájkot vagy oszd meg másokkal is.
Ezt is ajánljuk: 5 mondat, amit egyetlen gyászoló sem akar hallani

Fotó: huffingtonpost.com; Leadfotó: uniqueviral.com