A kelet kapuja - Isztambul varázsában
Nem csoda, hogy a térképről Isztambulban elfeledkezik az ember. Engedem, hogy a város hangulata vezessen, faljon fel és nyeljen el olyan sorrendben, ahogy kedve tartja. Mutassa meg szebbnél szebb, nyüzsgőbbnél nyüzsgőbb és misztikusabbnál misztikusabb arcát. Így tévedünk a Fűszerbazárba (Misir Carsisi), ahol a Nagybazáréhoz hasonló embertömegben próbálunk utat törni magunknak.
Vagyis inkább felvesszük a tömeg mozgásának irányát és ütemét: hol lassabban, hol gyorsabban haladunk, hol bámészkodunk, hol a kezünkbe vesszük és megnézegetjük az árukat. Felsorolhatatlan ízű, fajtájú és színű édesség, fűszer, tea és afrodiziákum alatt roskadoznak a polcok. De nemcsak a szemünkkel faljuk a finomabbnál finomabb falatokat, hanem pisztáciás, kakaós, diós, mézes finomságokkal örvendeztetjük meg hasunkat.
Galambok és ima
A bazár másik felén kiérünk az Új dzsámihoz (Yeni Cami), ami előtt nénikék árulnak magokat, és egyes járókelők szorgalmasan, mások szórakozottan etetik a galambokat. A kék-fehér izniki csempével díszített dzsámiban épp csak sikerül körülnéznünk, máris kitessékelnek a többi turistával egyetemben, hogy ne zavarjuk az imára készülődő férfiakat.
Egy aluljárón kijutunk az Eminönü térre az Aranyszarv öbölhöz, amit a világ legnagyobb természetes kikötőjeként emlegetnek az útikönyvek. a közeli Galata hídon jutunk át a modern Beyoglu városrészbe, a nagykövetségek és az éjszakai élet pezsgő negyedébe, ahol először genovaiak, majd arabok, zsidók, görögök telepedtek le.
Oldalak
